Van egy ilyen hagyományunk az egyik barátnömmel, hogy fogadunk egy babysittert a gyerekekhez, és együtt járunk moziba mert nincs kivel mással. Már láttuk az Arrivalt decemberben (tetszett, igény esetén szívesen értekezek erröl, valamint a matching világképemröl 2-3 órát egy tea mellet. név és cím a szerkesztöségben), meg most a La La Landet (Kaliforniai álom). 

Egyrészröl rájöttem, hogy végzetes hiba volt, hogy nem hollywoodi színésznö lettem, és nem csak Ryan Gosling miatt. Másrészröl, meg kellett állapítanom, TB mennyire hasonlít Ryanra, vagyis még inkább a filmbeli Sebastianra. (na jó, igaziból a barátnöm hívta fel rá a figyelmem, de utána már tényleg egyértelmü volt)

Egyébként hálás közönség voltunk, nevettünk is, meg sírtunk is a megfelelö részeknél, és részemröl azóta is végtelenítve hallgatom a soundtracket, és táncolok a metrómegállóban. Jó volt, na. 

Update: A bejegyzés után felhívtam caravelát, mesélem neki is, hogy mozi, meg Ryan, meg TáltosBandi, erre ö: ezt akartam neked már hónapok óta mondani, mert nekem is feltünt, hogy mennyire hasonlítanak! :D Szóval tényleg, ha már hárman mondjuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.