...irok egy kicsit masrol is.

Peldaul arrol, hogy van egy neni itt Becsben, akit egy ideje figyelek. Nem tul feltuno, nem is olyan oreg igazabol, talan meg fiatalabb is. Tiszta a ruhaja, sportos, a haja kontyszeruen felfogva, nagyobbacska retikullel es szovet bevasarloszatyorral jar. Pirospozsgas arcan latszik, hogy sokat van szabadlevegon, a szeme buzakek.

Azert figyelem, mert borzasztoan szeretnek rajonni, mi jar a fejeben.

A neni ugyanis reggeltol estig varja a 18-as villamost. Uldogel a megalloban, csak ugy, ahogy a tobbi munkabol hazatarto asszony, oleben retikul, labanal a szatyorban vacsoraravalo. Neha felpattan, es sietos leptekkel atmegy a masik megalloba, mikor eloszor lattam, azt hittem, meggondolta magat, es megis a masik iranyba kell mennie. Talan elfelejtett valamit. De amikor a masik megalloba erkezik a villamos, elsetal mellette, es visszater az eredeti utiranyhoz. Amikor ide is megerkezik a villamos, felugrik a padrol, siet az elso ajtohoz (vagy az utolsohoz), gondoltam eloszor, biztos ott a kedvenc helye, de tevedtem, nem szallt fel. A koreografia valtozhat, de evszaktol fuggetlenul kint van, en pedig minden reggel es delutan elgondolkodom, mi jarhat a fejeben. Ugy mozog, sietos leptekkel, mint akinek fontos dolga van, semleges tekintettel pasztazza a villamoson uloket, lendulne az ajto fele, de aztan megsem szall fel, magahoz oleli a retikult, es megvarja,mig kigordul a villamos. Gondoltam mar sok mindenre, hogy talan emberek helyett szornyeket lat, es nem mer felszallni, es szegenynek milyen hosszu lehet az ut a munkabol hazaig, ha ilyen nehezen szanja ra magat az utazasra. Vagy talan hogy var valakit, aki sosem szall le a villamosrol. Talan csak szereti a piros szint. Ha ranezek, nem suti le a tekintetet, okos kek szemeivel ugy nez vissza, mintha a vilag legnormalisabb dolga lenne, amit csinal. Talan az is.

Az egesz, amiert elkezdtem irni a nenirol, az az, hogy multor ugy ereztem, ertem, hogy kerulhet az ember ilyen helyzetbe. A miert-re kaptam valaszt, ilyen lehetoseg csak ritkan adodik az eleteben.

Szoval az ugy volt, hogy szombat reggel egy megtomott retikullel es ket papirszatyorral utnak indultam Magyarorszag fele. Gyorben leszalltam a vonatrol, majd par percet celtalanul koszaltam. Nagyon koran volt meg, a lapka-csattogtatos tablan lattam, hogy meg 20 perc van a Budapestrol jovo vonat befutasaig, sot, jon egy masik is, egy RailJet, 10 perccel a masik utan. Elindultam a 4-es vaganyhoz, ahova a vonatot vartak.  A szatyrokkal egyensulyozva kicsit napoztam a hajnali fenyben (dideregtem), nezegettem a tobbi utast. Aztan befutott a szerelveny, en elindultam mellette, de rajottem, hogy igy lemaradhatok az elso kocsiban utazokrol, akkor visszamentem az aluljaro lepcsojehez. A kevesbe forgalmas oldalan alltam, de egy oregasszony igy is rammordult, hogy miert a legrosszabb helyen allok meg. Pedig volt annal rosszab hely is, de a neni nagyon sietett, ezert nem tudtam neki megmutatni. Inkabb csak magamhoz oleltem a retikulomet, es vartam, labamnal a szatyrok. Aztan kiurult a peron, egy darabig alldogaltam, neztem, ahogy kifut a vonat. Szeretem nezni. Kesobb felkaptam a cokmokomat es hatarozott leptekkel atmentem a 2-es vaganyhoz. Napos helyet kineztem, szatyrokat vigyazva a labamhoz allitottam (torekeny volt benne). Hallgattam, mirol beszelnek a vonatra varok, megneztem, milyen ruhaban vannak, velemenyeztem a stilusukat, modorukat, nevettem a torteneteiken. Persze szigoruan csak magamban. A vonat begordult, ezt is nagyon szeretem nezni, felkaptam a papirzacskokat, indulasra keszen alltak a labaim, mosolyra a szam, integetesre a kezem, de a leszallok csak ozonlottek a lepcso fele (most kicsit arebb alltam), varakozok oleltek meg erkezetteket, indulok bucsuztak a kiseroktol. Aztan itt is elcsendesedett minden, en pedig nehany tetova lepes utan sietosen a lepcso fele indultam. Aztan egyszer csak bevillant a hajnali gyori fenyben a becsi neni kepe, ugy ereztem, mar ertem, hogy lesz az emberbol sinek kozott bolyongo, szatyros, csendes orult.

Kesobb kiderult, vackor1B es Lucus a railjettel jottek, de a hatso lepcson mentek le, a foepuletben vegre talalkoztunk, egyutt indultunk a volanbuszok fele, es en megint egeszseges, ertelmes es szocialis lenynek erezhettem magam.

nem idevago kiegeszites: egyebkent lehet, hogy csak az elvarasaimmal van a problema. Vagyis biztos. De ti mit gondolnatok, ha valaki azzal razna le a telefonba, hogy most epp a konyhat takaritja, erosen kihangsulyozva az iget a mondatban? (kerem, ferfi olvasoink most maradjanak ki a jatekbol) Ugye, hogy ilyenkor mindenkiben felcsillan egy konyha kepe, ahol nem morzsas az asztal, ures a mosogato, nem ragad a munkalap, a padlorol pedig enni lehetne? 

Igerem, megvaltozom. A helyen kezelem a tenor hangu kijelenteseket, es hogy ezt bebizonyitsam, itt helyben megkoszonom Bandinak, hogy levitte a szemetet, es ugy tunik, felporszivozott a konyhaban.

Megyek vasalni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

missMarple 2009.05.27. 23:42:05

* ezek vagyunk mi. a sínek között bolyongó, szatyros, csendes őrültek.
Változhat a villamos,meg a szatyrok nagysága és talán a színe is. Mi meg csak rohangálunk és reménykedünk, hogy megjön a mi villamosunk is......


* "ha valaki azzal rázna le a telefonba, hogy most épp a konyhát takarítja, erősen kihangsúlyozva az igét a mondatban" ,akkor az nekem mosolytfakasztó érzés lenne.

* holnaptól sok mérlegem lesz, mindenféle , sok súllyal. Meggondolom majd,melyik kincsemet,melyik mérlegen mérem ...

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2009.05.28. 11:56:21

@missMarple: "...akkor az nekem mosolytfakasztó érzés lenne."

hat igen, vannak bizony nalam sokkal bolcsebbek. Van meg mit tanulnom ;)

milyen merlegek? az uj konyhaban? vagy csak ugy? vagy megint nem ertek valamit?

Válasz erre 

missMarple 2009.05.28. 12:36:41

@Nils Holgersonné:
*..naja! bölcsebbek és vénebbek...

(*... a legközelebbi író-olvasó találkozón majd kitérünk erre is...jó?)

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2009.05.28. 13:19:25

@missMarple:
*nem minden ven bolcs, de minden bolcs ven? nem hinnem...

(mondjuk meg azzal is vitatkoznek, hogy nem minden bolcs ven, de minden ven bolcs-e...)

*örömmel!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: