2015.05.30. 19:14
Evezünk
Szóval ott hagytam abba, hogy elautózunk péntek este Tokajba, ahol a sötétben Lili először megrémül a beígért sZúNyOGoktól*, és riadtan tekinget körbe (elfelejtette tavaly óta, milyen a szúnyog :D, és legalábbis kutyatermetü szörnyeket vizionál), aztán megnyugszik, vacsorázik, és életében elöször sátorban alszik. Kicsit Elég hideg van, de ő otthon is hibernálja magát éjszakára, úgyhogy ez is csak engem zavar. Aztán fél 5-kor kipattant a szeme, hogy "Hallom, hogy csicseregnek a madarak!" És tényleg. Szegény városi gyerek teljesen felvillanyozódik, kisétálunk a Tisza-partra hajnali folyót lesni. Szép. És ahol süt a nap, ott meleg is van, bíztató. Szombatra egyébként 27 fokot ígértek, vasárnapra is meleget, szórványos esővel, de akkor már úgyis hazafelé evezünk, szóval nem aggódom.
Egy kis sírással sikerül több unokatesót is kiverni a sátorból, a nagyobb csapat hosszabb sétára indul a gáton, ki vagyok békülve a világgal. Később közös reggeli is van, meg ráérős pakolás, indulhatnánk, de valami mindig hátráltat. A kék ég közben erősen befelhősödött, plusz rétegeket veszünk fel és a 27 fokot keressük. Kiderül, hogy a mentőmellénynek a szárazföldön is van haszna: kellemes meleg. (én egyébként még sosem viseltem mentőmellényt evezésnél, de az is igaz, hogy tizenéve voltam utoljára kenuzni. Nem világos, hogy most mennyire kötelezö, vagy csak ajánlott, én mondjuk szerintem kifejezetten jól tudok úszni. Tesóm meggyözött, hogy ha a rakománynál értékesebb dolgot is kell menteni (pl a kisrakományt), akkor jó, ha nem az úszással vagyok elfoglalva, de utólag rájöttem, hogy ha Lili pl elmerül, akkor mennyivel könnyebben mennék mellény nélkül utána. És mivel a kölcsönzött mellényekböl simán kicsúszott volna lefelé, ha helyzet van, inkább a merülésre kellett volna lelkiekben felkészülni. Spoiler: nem történt semmi dráma a hétvége alatt, a beevezett víz átlagmélysége 50cm volt, a mentőmellény viszont maradt, mert jó meleg volt)
A kislilének közben akad egy lovagja, hét éves múlt, elözö este a sötétben egyedül felverte a sátrukat, engem ezzel meggyözött, hogy nyugodtan rábizhatom a lányomat, Lilit pedig teljesen elvarázsolta, hogy a srác mentömellényén van síp is. Kinek mik a prioritásai, ugye. Dani mindenhol ott van, és mindig van egy kedves szava Lilihez, nagyon cukik.
mindig együtt
Némi szervezési malőr miatt viszonylag késön indulunk, ez mondjuk csak engem zavar, de a vizen már úgyis mindegy, és legalább addig is ettünk, ennyivel kevesebbet kell a hajókba csomagolni. Kicsit csorgunk le a Bodrogon, aztán egy balkanyarral bevetjük magunkat a Bodrogzugba, és kezdődhet a kaland. Az első csatornaszakasz nagyon vadregényes, rengeteg a növény, imádom, hogy nem mindig egyértelmü a megoldás, hogy jutunk át az akadályon. Meg azt is, hogy vizes leszek, meg koszos, azt hiszem, túl rég óta élek Bécsben.
A kisdarázs természetesen nagyon jól viselkedik, nem ugrál, nem himbálja a hajó foleg nem ugrik a vízbe. Ellenben könyékig benne van, és tanulmányozza a kifogott élölényeket. A vadregényes szakasz után is elég szép helyen megyünk, csak ne kéne annyi gáton átemelni a hajót. Bár ez inkább a fiúknak rossz, én csak élvezem a természetet.
Délután a vezetönk kezd elbizonytalanodni, néhányszor a rossz nádast kerüljük meg, és sokszor fennakadunk a dzsungelen, én kezdek fáradni, és nem feltétlenül hiszem el, hogy pontosan tudják, hová megyünk, mert ezerszer voltak már itt. Ja, csak akkor ez az erdö még nem volt itt. Vagy több volt a víz. Vagy idenött ez a nád. Igazán lehetnének útjelzötáblák, az kicsit fixebb, mint az élövilág. Napközben még határozottan sok kenussal találkozunk, de ahogy telik az idö, kiürül az ártér is. Magunk vagyunk.
Megy le a nap.
Megtaláljuk az elözöleg kiszemelt szálláshelyet, de sajnos nem elég magas a víz, hogy hajóval közelítsük meg. Felderítö csapatunk elöremegy, találnak egy remek rétet, de ki kell a sáson át vontatni a hajókat, utána a szárazföldön még úgy 200 méter egy ösvényen. Inkább továbbmegyünk, bár az egyik gyerek szerint inkább mentöhelikoptert kéne hívnunk. Fáradok. A kislencse nekemdölve alszik, kifejezetten jó így evezni (nem), pláne, hogy ezerszer is elakadunk a burjánzó növényzetben. Kb, mintha egy réten eveznénk.
Esteledik, a nádi madarak sietve keresik fel fészküket, csak mi szívunk még mindig. Táborhelyet keresünk, de vagy vizes, vagy kicsi, vagy nem tudom. Aztán, a nap utolsó sugarainál egyszer csak megtaláljuk az igazit. Nagy is, száraz is, tökéletes. Felverjük a sátrakat, a rutinos gyerekek tüzelöt gyüjtenek, vaksötét van, levakarom a lábamról a sarat, hogy felvegyek egy cipöt, elég hideg van. Lili bóklászik a sátrak közt, bandázik a tüznél, fel sem merül bennem, hogy elveszik, baja esik, vagy hogy kicsit is vigyáznom kéne rá.
Végre megérkeztünk. Ki tudja, melyik hordóban van a sátrunk?
Azért a vacsoránál már meglátszik, hogy ő is elfáradt, tej kell, amit nem találok a sötétben, meg husi, meg, ez, meg az, semmi sem jó, a paprikáskrumpli még csak félig kész amikor inkább elviszem aludni. Menetközben még megcsodáljuk a csillagokat, itt némileg több van, mint otthon.
Éjjel baromi hideg van, de ez megint csak engem zavar, legközelebb viszek melegvizes palackot. A kisbütyök időről időre feltölti magát meleg anyatejjel, így könnyü (és ehhez kinek kell kihámoznia magát újra és újra a végre bemelegedett hálózsákból? na kinek?)
A vadonban unoköcsém nr2-vel. I think, it is the beginning of a beautiful friendship (mondjuk eddig inkább a macskajajos formában, nem a casanovásban :D)
Mi, majdnem háromévesek, tartsunk össze a nehézségben!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
perger.laszlo · http://www.rejtelmek.hu 2015.06.01. 09:28:59
vackor1b 2015.06.02. 19:25:17
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2015.06.03. 08:38:21
nux vomica 2015.06.06. 23:02:36
csippcsuppblog 2015.06.07. 20:13:01
Tá Titi 2015.06.16. 11:36:30
Volt, és maradt.
Nyomai, beivódik a tudat legmélyére.
Szép Volt, és marad,
Ilyen csacskaságot íródtak az emlékkönyvekbe;"Két hajó úszik az élet tengerén.Egyikbe te ülsz,másikba én.
A két hajó egymástól elszakad.
De a mi barátságunk örökre megmarad !"
Utolsó kommentek