2017.10.05. 12:33
ez jó lesz újrakezdésnek
(az ciki, hogy már a jelszavamat is elfelejtettem?)
Tegnap este TL az esti kérdezgetös szeánszunkon (amit ö vezetett be: megkérdezzük, mi volt aznap a legrosszab, mi a legjobb, és aztán csak úgy összevissza, ami eszünkbe jut, mi volt a legijesztöbb vagy a legfolyékonyabb :D) elmesélte egy aznapi szomorú csalódását az oviból. A végén a szívéhez nyúlt, mintha összerakna két dolgot, és azt mondta vidáman: de már nem vagyok az oviban, miért is szomorkodom. Késöbb mondta, hogy azzal mozdulattal az összetört szívét rakta újra össze.
Ennyi. Csak figyeljetek és tanuljatok, én is azt teszem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek