A Vízvári Mariska néni féle szakácskönyv eloszava nagyon vicces. Sokszor elolvastam, meg sokszor felolvastam másoknak is, remekül lehet rajta szórakozni. Ha nem is mindenben, de azért határozottan igaza van, és mivel a hétvégén gyakran gondoltam rá, úgy döntöttem, beírom ide. Mások okulására és az enyémre is.

Milyen legyen a jó gazdasszony? - kérdezik tőlem. Nehéz kérdés ez nagyon; erről bajos disszertációt írni. Ez csak úgy "jön". Már akinek. Akinek viszont nem "jön", annak hiába magyarázzák! Aki jó gazdasszonynak születik, az éppen úgy van a háztartás vezetésével, mint a pacsirta az énekléssel. Tudja, anélkül, hogy tanulná. Aki pedig nem született rá, azt éppen olyan hiábavaló tanítani erre, mint a ludat a trillázásra. És ne nevessenek ki a hasonlatért! Mert a jó gazdasszonynak igenis olyannak kell lenni, mint a pacsitának. Koránkelőnek, frissnek, ébernek, és mindenekfelett vidámnak, zengő, dalos szavúnak.

Lehet elképzelni valami szörnyűbbet, senyvesztőbbet, elsavanyítobbat, mint azt az asszonyt, aki mindig panaszkodik? Hol a drágaságra, hol a sok munkára, hol a sok gondjára, hol az egészségére, amit a háztartás tönkretesz! Egy-egy nap végén úgy érzi a család, hogy őt ette meg vacsorára - ami bizony megfekszi a jobbízlésű emberek gyomrát.

/.../

Mikor egy csésze feketekávé mellett, étkezés után - ahelyett, hogy vidám vagy érdekes témákkal igyekeznék kiverni hozzátartozói fejéből a hétköznapi szürke, kellemetlen eseményeket - azzal üdíti őket desszertképpen, hogy mennyit dolgozott, mennyit mérgelődött és hogy mindez mennyit árt neki?

Van, aki minden felvarrandó gombért, kimosandó kesztyűért, vagy a családtagokhoz váratlanul érkező vendégek kiszolgálásáért mártírnak játssza magát.

/.../

És a legfőbb átok: a "pedáns" háziasszony! Juj!

Aki nem engedi, hogy a padlóra lépjenek, hanem úgy kell egyik szőnyegről a másikra ugrálni, minta békának, aki elsápad, ha valaki közelről néz ki egy ablakon, mert a lehellete meglátszik az üvegen, aki magába roskadtan, mint Niobé, néz az abroszra ejtett foltra! Hát nem szörnyű dolog ez kérem? Hát jó gazdasszonyok ezek? Akik megutáltatják az emberrel az otthont, az ételt, az italt, a rendet, a tisztaságot, a takarékosságot, és mindazokat az erényeket, amikkel egy jó gazdasszonynak bírni kell?!

Nem, könyörgöm, nem!

A jó gazdasszony az, aki tiszta, rendes otthont; jó konyhát; pontos, rendes kiszolgálást; jó beosztást; meleg szíveslátást biztosít a családjának és a barátainak, mosolygó arccal, megmutatva, hogy neki magának öröm, ha mindazt adhatja.

Hogy mindez hogy készül, mint készül - okoz-e gondot, fáradtságot: az kulisszatitka minden jó gazasszonynak, ami, ha kitudódik, elvész az illúzió! Pedig tessék elhinni, a háztartásban éppúgy, mint a színpadon, nagyon fontos, hogy sértetlenül megőrizzük az illúziót!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.