Beszélgettem az imént egy kollégámmal.

Nem kéne, hogy idetartozzon, de mégis. Nem szeretem. Negyvenes ficko, ket pici gyerekkel otthon, igazi korlatolt, ontelt osztrak. Nagyothall gondolom, mert ordit, es sajnos nagyon szeret beszelni, a napi szintu kis meetingjeit a beosztottjaival - akikkel egy irodaban ulok - hajlamos itt nalunk, a tizfos szobaban tartani, igy orakig hallgathatom, ahogy elmondja 30 mondatban azt, amit egyben is lehetne. Annyira hangosan beszel, hogy a telefonba is behallatszik, ha epp beszelek valakivel, habar tobb meterre all tolem.

De nem (csak) ezert nem szeretem, hanem az onteltsege miatt. Pedig hianyoznak alapveto fogai, es a meglevok sincsenek valami jo allapotban, es az egyetlen, amire fel tud vagni, az az iPhone-ja, amire feltoltotte az osszes klasszikus zenei CD-jet, es azota azt mutogatja mindenkinek..

Szoval a ficko az elmult ket napot Budapesten toltotte mas kollegakkal (mindket fonokommel pl) egyutt valami nemzetkozi kozepfulgyulladasos talalkan. Es most idejott az asztalomhoz, ramnezett, es felsohajtott: Budapest, eh... Kerdezem, mi van, tetszett, vagy nem tetszett. Azt mondja: Sokkolt. Tudod, folytatja, azt hittem, Magyarorszag az unió része.

Na, kezdett a bicska kinyilni a zsebemben. Sajnos tovabbhallgattam. Volt kepe negyed oran keresztul ecsetelni (azert csak addig, mert utana latvanyosan a papirjaimat kezdtem olvasgatni), hogy a Keleti az valami rettenet (es meg ha igaza is van), es hol elunk, es latott olyan boltokat, mintha bazarsor lenne (sag schon, en meg lattam egy egesz török gettót Bécsben, akkor most ki nyert?), és a metro tul alacsony, es alig talaltak taxit, aztan a taxis megvagta oket (ha-ha; ezen csak rohogni tudok, a taxis be sem kapcsolta  elo sem vette a taxiorat - igy jartak, de nem alltam meg, hogy meg ne emlitsem, ez Becsben is siman elofordul am) de hat mindegy is, mert a Keletinel leragadt. Mert ugyan voltak a Gerbaud-ban, es az is a centrum, de hat a Keleti is az, nem? Es a metro tul alacsony, es felt, hogy beveri a fejecskejet.

Ez negyed oran keresztul.

Most magyarazzam neki Becs es Budapest eltero tortenelmet? Vagy sajnaljam, hogy mast sem vett eszre, csak ezt? Vagy hogy egy taplo?

En meg azt hittem, o egy jomodu osztrak, de a nyolcvansok eves nagyapamnak is szebb fogai voltak, mint neki. Azt hittem, ez Ojropa. Meg Junió. Anyád.

Persze az is lehet, hogy csak revansot akart, mert a magyar fonoke nem szereti, es sokszor ugy tunt, repul. Mert lusta es buta.

Aztan arra gondoltam, hogy legalabb mi innen mar csak felfele mehetunk. Becsnek viszont van honnan lecsusznia. Es mar meg is indult a lejton, eleg csak korbenezni a Ringen kivuli varosban. Meg tiz ev, es akkor majd beszelgethetunk ujra.

Es mostmar nyugodt szivvel linkelem be ezt. Ha-ha.

visszaolvasva ugy erzem, talan nem ertheto, mi akasztott ki annyira. Biztos a tobbeves frusztracio, meg hogy pont egy ilyen ronda szerencsetlenseg mondja meg nekem a tutit Budapestrol. Mindenestre a belinkelt blog jo, mindenfele felgyulemlett feszultseget le lehet rajta vezetni, es meg vicces is. Mert vicc az egesz, meg mielott valaki komolyan venne, es elszornyedne, miket olvasok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.