2010.03.18. 17:13
szeretek nevetni
N.H.-né megkért, hogy ne nagyon írjak Izraelről mert ő szeretné elmesélni, fotókkal stb. Tiszteletben tartom a kérését.
Láttam mostanában egy részletet egy 1966-os Louis de Funés filmből (Főnök inkognitóban-Le Grand Restaurant) és annyira nevettem, hogy kicsordult a könnyem.
Kicsit leírom, hogy miről beszélnek, mert franciául és németül van, de szerintem akkor is vicces, ha valaki semmit nem ért belőle.
Szóval, Funés az étterem tulajdonosa, és ott ül egy asztalnál egy felügyelő és két vendége, Herr Müller és Riganti nyomozó. A felügyelő megígérte, Herr Müllernek, hogy az étteremtulajdonos elmondja neki, a híres felfújtja receptjét.
Funés kicsit szabadkozik, hogy ez szakmai titok, de aztán kis unszolásra mégis elkezdi mondani. Itt átvált németre, és sorolja. Itt Müller megkérdezi, hogy hány személyre van a recept? Erre azt mondja, hogy hat átlagos méretű embernek, vagy három átlagosnak és egy nagynak, közben a felügyelőre mutat a szemével. (én már ezt a pillantást is imádom.)
Aztán vegigmondja a receptet, és megismétli mégegyszer az egészet. Közben valaminek az árnyéka vetül a fejére. Nem mondom el ennél rendesebben. LÁTNI KELL!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tá Titi 2016.03.02. 12:57:44
Főnök inkognitóban... ;)
Szerintem, már lehetne írni Izraelről is...
LÁTNI is KELL!
De ettől, még lehet írni is... ;)
Utolsó kommentek