hogy én nagyon hálás vagyok a cégnek, hogy kifizette ezt az izraeli kiruccanást. Mert persze a konferencia is érdekes volt, meg hasznos, de ilyet Bécsben is lehet hallani, meg Budapesten is, és akkor még a saját ágyamban is alhatok (utóbbi esetben meg valamelyik rokonoméban). Nagyon szép hely, mindenképpen szeretnék visszamenni valami körutazásféleségre. Jó volt, hogy pont előtte olvastam a Daniel Stein, tolmács-ot, mert bár ifjabb koromban elég sok jiddis irodalmat olvastam, ez valahogy aktuálisabbank tűnt.

Az viszont biztos, hogy nem szeretnék ott lakni, kicsit sok az egy főre jutó géppuska.

A konferencián kétféle vendég volt. Az egyik, a zsidók, akik a világ valami más tájékán kutatnak, és egyértelmű volt, hogy jönnek, egyébként is a Holt-tengerhez járnak nyaralni, a másik, a nem-zsidók, akik soha nem voltak még ott, de kíváncsiak voltak. Két csoport maradt otthon, az egyik félelemből, a másik azért, mert nem ért egyet Izrael politikájával. Ami egyébként soha ki nem merülő vitatémát adott a résztvevőknek, persze megoldást senki sem tudott, de azért érdekes róla elmélkedni.

Ez itt Tel Aviv látképe a szobámból, ami ugye, mint tudjuk, nem a tengerre nézett. Kétemeletes kis házacskék váltakoztak random a felhőkarcolókkal, vicces. Itt egyébkét sokkal nagyobb városnak néz ki, mint amilyen. Es nem olyan komoly hely, mint Jeruzsalem, Brooklynban tobb ortodoxot latni, mint itt. Inkabb olyan hippisen fiatalos, lepukkant kis bárok a tengerparton, rengeteg kisse hontalannak tuno fiatallal.

Altalaban nem en vagyok a szakmai beszelgetesek fo hangadoja, es orultem, ha kicsit masrol van szo. Egy vacsora alkalmabol pedig egeszen elkapraztattam egy ausztral fickot azzal, hogy en ismerem Janelle McCulloch-ot (köszönöm, missMarple!) meg egy csomo mas konyvet, amit felhozott a beszelgetes soran, oda-vissza volt tole, hogy valaki ismer egy aussie irot. Az asztaltarsasag meg csak nezett, az egyik nagyfonok-fele epp akkor fejtette ki, hogy o mar nem olvas, mert elfarasztjak az emailek meg jelentesek meg mindenfele mas szovegek. Utana kicsit visszakozott.

Az ausztral aztan meg eloadta, hogy a londoni hazaban meg az amszterdami lakasaban, meg az ausztral birtokan milyen, es ezernyolcszaz hanyban keszult zongora van (van ezeknek a gyogyszercegeknek penzuk), nekem meg van egy hegedum 1907-bol, az szamit? kerdeztem, es nevettek a tobbiek, kicsit fura volt, hogy igy felvag, de lehet, hogy 60 evesen en is erre vagnek fel, ha a hazaim meg a zongoraim melle nem tudnek legalabb egy sajat gyereket felmutatni.

Ez meg itt Jaffa látképe, kisétáltunk egyik este, hangulatos volt, és vicces volt látni a város történetét bemutató táblán, hogy 1800-1600 körül kezdődött.

Krisztus előtt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Nagyon segítőkész volt mindenki, de nem olyan arabosan, tolakodóan, hanem egyszerre szívélyesen és európaiasan (ööö, ez kizárja egymást?) abból sem volt balhé, ha nem adtunk borravalót, pedig egyértelmű volt, hogy arra hajtanak.

A legviccesebb az egész keleties hangulatban, hogy rengetegen jártak biciklivel munkába, ide-oda. Az annyira nyugati volt, annyira más, mint amit varnal.

 

 

 

 

 

 

 

 Egy nap atruccantunk Jeruzsalembe, eleg egyiptomi volt a szervezes (csak lazan), ami neha kicsit sok volt, de osszesegeben elveztuk. Nem volt akkora flash a varos, amennyire keszultunk ra, de jo, hogy megneztuk. Meg a falakat is menetkozben a palesztin teruletek korul, ami moge vissza kell erniuk minden este, tiszta getto, persze tudom en, hogy miert, de valahogy akkor is megdobbento, es nem tunik a legjobb megoldasnak. Igen, tudom, Ausztriabol konnyu velemenyt mondani. Nehez píszínek maradni, es bevallom, neha provokaltuk az idegenvezetonket, aki viszont gyakorlottan elengedett mindenfele kellemetlen kerdest a fule mellett.

A Szent Sir, meg az ilyen zarandokhelyek egyebkent inkabb nevetsegesek (nem akarok senkit megbantani a hiteben), de eleg vicces, mikor mutatnak egy darab kovet, hogy erre fektettek Jezust, mikor levettek a keresztrol. Aha. Es persze mindenzt hatalmas tomegben, rengeteg a turista, akik neylonszatyorban hozzak a kis motyoikat, es a szent helyek felé tartjak. Talan hogy megteljen energiaval?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kb mindenhol az utcan, vagy csaladi (lepukkant) kisvendeglokben ettunk, nagyon finomakat. Kicsit talan tul sokat, amikor ugy ultunk be valahova, hogy jajj, csak egy kis salatat, mert napok ota zabalunk, akkor is megraktak az asztalt pitaval, humusszal, rengeteg zoldseggel, grillhusokkal.

A hotel meg sokkal jobban is nezett ki, mint a kepen, amit TB betett, es lathatolag az ortodox fiatalok/hazasulandok randi-helye volt. Minden este parok tucatjai beszelgettek megilletodve a barban, tisztes tavolsagban ulve egymastol, fekete ruhaban. A Géplánnyal volt alkalmunk megfigyelni a  dolgok alakulasat, izgultunk, ha a lany unatkozott, pedig mennyire igyekezett az a fiu, es nezd, meg egesz jol is nez ki, ahhoz a voros szakallashoz kepest aztan plane, es fellelegeztunk, ha egy lany vegul elmosolyodott. Utalnam, ha rosszul sikerulne a hazassaguk. Mondjuk volt olyan is, ahol a fiu mintha elaludt volna par percre, de a lany turelmesen nezegette a hotel dekoraciojat, amig a masik fel nem ebredt. Persze az is lehet, hogy a fiu csak imadkozott, onnan, ahol mi ultunk, ez nem latszott tul jol. Kivancsi vagyok, hogy mennek haza ezutan, hiszen gondolom a fiu nem viheti haza a lanyt, vajon a hotel elott vartak a szulok? vagy a baty?

 

 

 

 

PEACE és machine gun.

 

 

 

 

 

Hazafele 2 es fel oraval hamarabb kint kellett lenni a repteren, es azt hittuk, halalra fogjuk unni magunkat, de legalabbis a fonok neni meg a Geplany befejezik cikkuk irasat. De nem unatkoztunk egyatalan, mert rengeteg problema volt velunk, valamiert gyanusnak tuntunk, foleg a fonok neni meg en, mindketten magyarok. Otpercenkent allitottak ki minket a sorbol, hogy ujra es ujra feltegyek ugyanazokat a kerdeseket (mikor volt Egyipotmban? kivel volt ott? hogy hivjak? tud arabul? a baratja tud arabul? van ott baratjuk? ismerosuk? hogy hivtak a hotelt, ahol voltak egyipotmban? miert jott izraelbe? hol volt? mennyi ideig? kapott valakitol ajandekot? mi az on neve? tudja, honnan szarmazik a neve? hogy hivjak a batyjait? ok tudnak-e arabul? ) mondjuk en nem bantam, szeretem, ha foglalkoznak velem. Egyszer jottem kicsit zavarba, mikor rajottem, hogy a taskamban van a fonokom konferencias taskaja is, es abban egy ajandek taska, amit egy fulop-szigeteki ismerosetol kapott ajandekba, es termeszetesen elfelejtette emliteni, hogy megis kapott valakitol valamit. De aztan ebbol se lett baj, csak kicsit tovabb vizsgaltak a borondomet. Teljesen felturtak a ruhaim, tobbet nem hajtogatok ossze szepen semmit, csak bedobalok mindent, ugyis felesleges. Azt is az o szamlajukra irom, hogy kifolyt a mez a baklavabol, moshattam otthon ki az egesz taskat. Aztan az utlevelemmel is baj volt, vagyis nem is azzal, hanem azokkal a matricakkal, amiket ok ragasztgattak ra tobb retegben. Bar ugyanolyan kodok voltak rairva es beikszelve, mint az utitarsaimnak, azert meg nehanyszor at kellett futnunk a fontosabb kerdeseken (hogy hivjak? miert jott izraelbe? atment a biztonsagi ellenorzesen? beszel arabul? mennyi ideig volt itt? hol szallt meg? on doktor? beszel arabul? atment a biztonsagi ellenorzesen?). A retikulomben turkalo ficko meg akkuratusan betette a fenykepezogepemet a tokjaba, es meg be is cipzarozta, amire en mindig lusta vagyok.

Bucsuzoul egy naplemente, hullamokkal:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Befejezem, mert sosem lesz vege, napok ota irom ezt a posztot, es a hulye blog.hu is allandoan lefagy.

3 komment

Címkék: utazás

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr611874880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ruju 2010.03.30. 22:20:05

Én nagyon rég voltam arrafelé, de egy életre felejthetetlen ez a kikérdezősdi. Nagyon brutál. És akkor az utcán (Tel Avivban is) vágni lehetett a félelmet. Hogy mindenkitől. Egymástól is. És nagyon félelmetesnek találtam a sok katonát (bármennyire jóképűek is - még mindig?, ja és a fiúk persze, a csajok csinosak). Meg azt, hogy ott a gépfegyver a hátukon és ha nincs töltve akkor éppen a tárral játszanak unalmukban. Szóval irigyellek egy kicsit, mert csodaszép ország, de valahogy mégsem vágyom vissza olyan veszettül...

ruju 2010.03.30. 22:20:41

Nem sokkal az öböl-háború előtt voltam. Olyan régen.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2010.03.31. 12:02:16

hat, a fiuk sármosak, de a lanyok nem voltak olyan csinosak. Divik ott is a muffin top, aztan nem tul szexi a katonaruhabol kibuggyano poci.

de azert akkor mar nagyon mas most - en nem erzekeltem sehol sem felelmet.

Viszont lattam olyan gimnaziumi tanar-forma ferfit, piros hatizsakkal es puskaval.

de tuti visszamegyek meg, mert alig lattam valamit, jo lenne korbenezni.
süti beállítások módosítása