2010.09.10. 15:33
Nyaralás 3:
Az esküvő másnapján vagyunk, mire mi felkelünk, az ifjú feleség már el is mosogatott a tegnap vendégsereg után, a francia manikűr mondjuk lekopott, de gondolom nagy volt a nyomás a nagynénik miatt. Délben már csak kb ötvenen jönnek, ez már tényleg csak a család, meg a messziről jött barátok (mint mi). Páran megjegyzést tesznek az előző esti szereplésemre (Marseillese), mivel a mondatban szerepel a bon (bonne?) szó és kedvesen mosolyognak hozzá, bóknak könyvelem el. Az aperitifnél at egyik hölgy tolmáccsal jön, kifejti, mennyire meghatódtak, hogy elénekeltem a himnuszt, és most a gyerekek (3-16 éves) tennék ugyanezt, nincs-e kedvem csatlakozni. Bemegyek egy szobába, ahol a gyerekek zajos metakommunkiációval örülnek nekem (de tényleg), kapok kék-fehér-piros csíkos szoknyát és főkötőt (a többieken is van), és sietve betanítják nekem, mikor mit kell mutogatni (éppen miről szól a dal, hol a szívünkön a kezünk, hol a torkunkat vágjuk el az ujjunkal). Kivonulunk zászlókkal, többen fényképeznek, énekelünk, mutogatunk, nagyon vicces. Az éneknek nagy sikere van, odajön az anyakönyvezető nagybácsi (tolmáccsal, aki félidőben lelép, de a bácsi visszakézből elkap egy másikat), hogy kifejtse nagyrabecsülését, biztosítson arról (mintegy 20 percben), hogy ő mekkora hazafi, és végül megígérje, hogy amikor minket ad össze Táltos Bandival, akkor megtanulja magyarul a -Marseillest.
Ebédelünk valamit salátát, a család különböző formációkban énekelget, helyesek, ugratják egymást, aztán nagy nevetés, kár, hogy nem értem, inkább csak kitalálom miről van szó.
Délután összepakolunk, mosogatás, dekorációmentés, felmosás, TB-vel bezsákoljuk a gazdátlan cukros mandulákat. Florian elindul az egyik unokatestvérrel, hogy visszaszállítsa Angersbe a kikölcsönzött tányérokat, de útközben beléjük szalad egy autó. A srácoknak semmi baja, de az autó tropa, a tányérok mind ripityára törtek. Emma a telefonon kapott hírtől kiborul, kijön rajta a 3 napja nem alvás meg a stressz, de végülis semmi igazi baj, sikerül megnyugtatni.
Emiatt némileg későn indulunk (az eredeti terv szerint a barátok még pár napot eltöltenek Florian szüleinél a tengerparton, lightos afterparty, miegymás, de időközben mindenki lemondta. Csak mi nem.) velünk jön Emma kanadai öccse a kanadai barátnőjével, mi már négyen bent ülünk, a fülünkön is cucc, mikor a család többi része még az udvaron tárgyal. A GPS-szel egyébként odatalálnánk, és el is indulnánk, de erre futva érkezik Florian papa, és odakiált, hogy őt kövessük. Ezt mondjuk mi nem értjük, de a kanadaiak váltig állítják, hogy ezt mondta, még akkor is, amikor már fél órája kanyargunk helyes kis francia kisvárosokban, véletlenül se arra kanyarodva a körforgalomban, amit a GPS tanácsolna. rádadásul délnek tartunk, pedig a tenger nyugatra van.
Mikor végképp feladjuk, és már abban sem vagyunk bitztosak, hogy jó kocsit követünk-e, leparkolunk egy kis kertvárosban. Kiderült, hogy mivel túl későn érnénk a tengerhez, inkább még az egyik nagynéninél vacsorázunk. Kb éjfélig eszegetünk és dumálgatunk és nevetgélünk, pedig jó két órára van még az esti szállás.
A GPS feladta a küzdelmet, Floriant követjük, de egy idő után az ő manőverei is gyanúsak, már semmiben sem vagyunk biztosak, TB eleinte finoman később egyre bizonytalanabbul mondogatja, hogy lehet, hogy egy ideje rossz autót követ, ezért úgy döntünk, hogy megelőzzük őket. Míg elhaladunk mellettük, mind a négyen átbámulunk a másik kocsiba, én a GPS-szel világítok is, hátha az segít. A másik kocsiban látott döbbent arcok látványa kárpótol minket az összes bizonytalanságért, nagyon nevetünk, a továbbiaknak már csak az álmossággal kell küzdenünk (meg az autópályadíjas masinákkal, de az már unalmas).
Megérkezünk a tengerhez, amiből nem látunk semmit, de a ház cuki, nyaraló stílusban berendezett lakóház, annyi ággyal, ahány unokáról álmodnak Florian szülei, szóval van hely. Bedőlünk az ágyba.
a következő rész tartalmából: tömény pihenés, zongorázunk, énekelünk, nevetgélünk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
missMarple 2010.09.10. 19:58:32
Lehet,hogy ezért az egy mondatért íródott az összes többi?
Utolsó kommentek