Ezek a képek sem tegnap készültek, csak valahogy annyi minden kimaradt mostanában a beszámolókból.

Táltos Bandi anyukájával terveztük, hogy kimegyünk a vanyarci sztrapacska-festiválra, mert az jó, csak sofőrt találtunk nehezen, mert más nem ilyen kalandvágyó, mint mi. Ráadásul zuhogott az eső egész nap, én mondjuk nem hittem, hogy egy fesztiválon is eshet (pedig Kapolcson is esett kicsit) de kénytelen voltam belátni, hogy eddig álomvilágban éltem.

A sztrapacska finom volt nagyon, sok sátorban sokfélét csináltak, öreg mosolygós nénikék meg fiatal viccelődős fiúk is, vittem haza, és a család szétkapkodta, pedig már kihűlt. És a rossz idő ellenére is meglepően sokan voltak, sok szlovák is, akik enyhén kapatosan vidáman kifejtették a színpadon, hogy ilyen a szlovák tót-magyar barátság, nem olyan, ahogy azt a politikusok szeretnék. Egy retikülös, nejlonszatyros megfáradt nő volt a tolmácsuk, szegény, ő volt a leggyengébb láncszem az egészben. 

Megfogadtuk TB anyukájával (az Eger-Budapest buszúton, csak hogy valami váratlan is legyen a sztoriban), hogy még egyszer biztosan elmegyünk.

(akkor rajtam is gumicsizma lesz azt hiszem, nem tornacipő: ld. lent)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr822331568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása