2010.11.26. 19:27
Kelekótya heti mérleg
Asszem kicsit szétcsúsztam. A héten két időpontot sikerült félrenéznem, az első a barátnőm doktori védése, ami azért is fontos lett volna, mert én leszek a következő a cégnél (ahogy ezt aznap vagy tízen -köztük a nagyfőnök- is megjegyezték sejtelmesen mosolyogva). MEg voltam róla győződve, hogy 25-én lesz. De sajnos 24-én volt. 25-én viszont egy megbeszélésem lett volna, szerintem délután fél ötkor, a papír szerint, amire felírtam, és szerintem meg is néztem, negyed 12-kor. Délelőtt. Pedig marha biztos voltam a dolgomban.
Ehhez képest csoda, hogy tegnap eltaláltam és időben érkeztem a Juli koncetrjére (húú, nagyon szép volt, ha hallottatok már bársonyos szopránt, hát a Juli az)
Ma egy hektikus délelőtt után a szokásos ebéd utáni teámért indultam, mikor rájöttem, hogy az üzemorvosnak délben ígértem, hogy még egyig visszajövök pisilni. 12:55 volt, még épp időben, bár az asszisztens kislánynak annyira mehetnékje volt már, hogy utánam jött a vécére elvégezni a tesztet. Mire végre megkaptam a teámat, kicsit átgondoltam, hogy most vajon mit felejtek el: és már eszembe is jutott, hogy megígértem Manuelnek, hgy segítek neki vért venni az állatházban. Egykor. (ugye futva is kell egy 10 perc oda bemenni) Szerencsére a fiú nem vette annyira komolyan, hogy bent várt volna, csak írt egy mélt 12:53-kor, hogy ő készen van, szóljak, ha menjünk.
Utána hazasiettem, rendet vágtam a lakásban (blogolvasó kedves vendégeink érkeznek ma). Közben Bandi hívott, hogy lekéste a buszt, majd jön a következővel (azzal akart jönni, amelyikkel a vendégek). Szóval sitty-sutty összepakoltam, sietek háromnegyed ötkor a buszpályaudvarra, persze már csak a villamoson jutott eszembe (nem, igaziból nem jutott eszembe, hanem véletlenük megnéztem a neten), hogy ha háromkor indultak, akkor 17:50-re érnek be.
Sebaj, akkor van egy kis időm bevásárolni, lerohantam a boltba, tej-kenyér-felvágott, ja, meg vécépapír, ami már napok óta kifogyott, de most muszáj venni, hogy a vendégek lássák, milyen luxusban élünk. Pont időben értem haza, hogy elinduljak a buszpályaudvarra. Kicsit hamarabb is értem ki, de hiába, mert a busz 35 percet késett. És nagyon, nagyon hideg volt. Én már el is felejtettem, hogy milyen hideg tud lenni. Pedig télikabát volt rajtam, de mégis. És amikor végre megérkezett a busz, akkor kicsit pánikolni kezdtem, hogy hátha nem ismerem fel filotás liliéket. Mert rengetegen voltak ott, és csak szálltak és szálltak le, de egyik sem volt ismerős. És igaziból ők nem tudják, hogy én kimegyek eléjük, szóval könnyen elkerülhetjük egymást. És annyira hideg volt, hogy kicsit sírni akartam, de az se ment, mert belefagytak a könnyek a szemembe. Aztán felhívtam Bandit, hogy akkormostmivan. És kiderült, hogy filotás liliék is lekésték a buszt, most együtt várnak Bandival a budapesti buszpályaudvaron. És hívtak is, csak én rossz számot adtam meg nekik. Az ellenség megtévesztése végett. Mert ilyen ravasz vagyok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek