Reggel nagyon nehezen, de kivakarjuk magunkat az ágyból, engem hajt a vágy, hogy lássak valamit Pekingből, Bandit meg én hajtom (mentségére legyen mondva, már járt itt). A szervezés némileg kaotikus, nincs reggelijegyünk, szóval elő kell keríteni a még békésen hortyogó szervezőt, de ha már itt van, akkor kipréselünk belőle némi készpénzt is. A recepciós szerint bő fél óra, hogy a hívott taxink megérkezzen (vagyis három taxi, mert akkorára nőtt a csapat), ezért inkább kisétálunk egy nagyobb úthoz, ahol persze az összes elsuhanó taxis foglalt (vagy a hotelhez megy - no comment). TB beleveti magát a kínai forgalomba (2x3 sáv) és hevesen gesztikulálva próbál megyőzni néhány ellenkező irányba tartó taxist, hogy forduljon meg, és vegyen fel minket. Mivel mi a harmadikba ülünk, nem is mondunk neki címet, csak azt, hogy kövesse az első két kocsit, amit a jóravaló söfőr meg is tesz, élete életünk kockáztatásával is, de nem engedi magát lerázni az őrült pekingi forgalomban.

Beérünk a Tian'anmen térhez, végre előkerülnek a fényképezőgépek.

N.H.-né volt a felelős, hogy minden képen rajta legyek.

Borzasztó hideg van, és a kapuk körbejárása után már nagyon nehéz összetartani a csapatot, megbeszéljük, mikor találkozunk, és szétválunk.

Mi a bevásárlóutca mögötti piacot nézzük meg, aztán persze a bevásárlóutcát is,

meg mivel rettenetesen hideg van, melegedünk még itt-ott.

Csukott szemmel, bármi.

Előző éjjel a buliban húztunk karácsonyra, úgyhogy ajándékot is kell venni (jajj, azt nem is meséltem, 4x kellett húznunk, mire elértük, hogy ne maradjon gazdátlan cetli a sapkában... pedig minden egyes alkalommal megszámoltuk és névsorolvasást tartottunk a cetlikkel... lehet, hogy tud valamit ez a kínai sör) én egy cuki rózsaszín kínai selyem papucsot választok az egyik hegedűs lánynak.

szok kici ocó

Aztán együtt elindulunk Mao mauzóleumába, nem könnyű megközelíteni (vagyis megtalálni a megfelel aluljárót), két európai fiú segít (szegények örültek, hogy valakivel tudnak beszélgetni), és még fémdetektoros kapun is át kellett menni, de a téren kiderül, hogy a mauzóleum csak délig van nyitva. Csalódott vagyok, de még van remény, hogy vissza tudunk jönni (nem).

Maozóleum

Mivel tényleg nagyon hideg van, többen hazamennek, mi még kitartunk, bolyongunk a kis utcákban, pomelót veszünk,

cuki kis kínaikat fényképezünk,

ezúttal Lacival (aki nem András és nem Gyuri). Kicsit nyomortanya hangulata van az utcáknak, de figyelmesebben megnézve már nem tűnik olyan borzasztónak. Beülünk az egyik kis lyukba ebédelni, pont olyan a hely, amibe idősebb nőrokonaim a világért sem ülnének be, ablaktalan beugró a ház alatt, előtte fő a leves, hátul a kamra, a kamrában a káposztás zacskók felett lógó bicikli, a fal kétes tisztaságú, már ami a színes naptárak alatt látszik, az asztal kopott, de végülis tisztának tűnik, legalábbis nem ragad, vagy ilyesmi.

 

A fazekak mondjuk nem voltak még idén elmosva (figyelem, 2010-ben vagyunk még), de gondolom a folyamatos használat sterilizálja. A levesben benne van minden jó és nem jó alapanyag, de lehet válogatni, tunkolni, és az íze igazán remek, ezerszer jobb, mint a hotel állott fogásai. Nem sok európai járhat ide, nagyon nagy szeretettel fogadnak, a főzőcskézős néni még külön oda is jön, hogy elsüsse minden angoltudását: welcomeseeyougoodbye, egyszuszra elmondja többször is, szélesen mosolyogva. A fiúk előveszik legjobb kínai modorukat, és hangosan csámcsognak, mellettünk két lány egy zacskóból kagylót eszik.

 

Teljes az idill, és már nem is fázunk annyira.


Este a koncertteremben viszont ugyancsak hideg van, odáig süllyedek, hogy forró vizet iszom (mert a kávét nem szeretem) és nagyon jól esik. Teát egyébként szinte sehol sem kapunk, pedig logikusnak gondolnám Kínában. Mindenhol, az éttermekben is csak forró vizet szolgálnak fel (vagy tesznek ki), ami nem túl jóízű, de legalább biztos lehetek benne, hogy felforralták (és nem, nem kézmosónak hozzák, hanem egyértelműen meginni - ők is melegvizet hurcolásznak magukkal a termoszaikban). Egyébként a Fantát (Fanta jellegű italt) is melegen kapjuk, elég bizarr.
 
 
 
A koncert meg jól sikerül. Nekem még elég nagy stressz, kb 5x annyira figyelek, mint a többiek, és 5x annyit is hibázom, de az élmény, hogy egy ekkora zenekarban játszom, igazán szuper. A zeneiskolában csak vonószenekar volt, én meg most majd' kiugrom a bőrömböl, amikor megszólalnak mögöttem a kürtök. Gerincbizsergető érzés.
És persze az a fajta jóleső tudat, amiért kórusban szeretek énekelni: hogy odatartozom ahhoz a másik 55 emberhez, és pontosan tudom, hogy mit kell csinálnom, és ez pontosan beleillik abba, amit a többiek csinálnak, és ez jó. Nem csak nekünk, de azoknak is, akik hallgatják. (mostmár csak az kéne, hogy pontosan tudjam, mit kell csinálnom)
 
az állóhelyek is elfogytak már egy hónapja
 
A koncert végén az öltözőben a lányokkal könnyes szemmel vesszük sorra, hogy otthon most anyukánk már passzírozza a halászlevet, sülnek az utolsó tepsi sütik, díszítik a karácsonyfát. 7 órával járunk előbbre, mint az otthoniak. Valaki rákezd a Kiskarácsony, nagykarácsonyra, és attól kezdve végigénekeljük a karácsonyi gyerekdal repertoárunkat, egészen addig, míg ki nem lépünk a piros lampionok között várakozó buszokhoz. Akkor már ciki a fiúk miatt, akiket persze meg sem érintett a karácsonyi hangulat (vagy?).

 
Éjjel egykor kezdődik a magyar buli, de csatlakoznak a többiek (nem-magyarok) is, szerencsére-sajnos, a dajdajozó bolgár csapat némileg nehezen érti meg, hogy mi ajándékozni szeretnénk egymásnak. Pedig nagyon meghittre sikerül(t volna), főleg ahhoz képest, hogy alig ismerjük egymást. A rövid határidő és a low budget ellenére is sikerül jópofa dolgokat, nevetünk sokat. A kürtösök karácsonyi dalokat játszanak, és szerencsére a kínai dolgozóknak sincs semmi kifogása a hangzavar ellen.
 
Mikor már kellőképpen becsiccsentenek a népek, cigányzenére vígadunk sírva -mert a Gyuriék olyat is tudnak (bár a bolgárok kicsit ebbe is belerondítanak, hogy mennének már inkább aludni), hazagondolunk, nótázgatunk, amit tudunk, táncolunk, mesélgetünk, hallgatjuk a hegedűt sírását.
 
szív leszakad
 
Hazatelefonálok, de nem lesz tőle jobb kedvem.

 

 

7 komment

Címkék: kína utazás

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr682577286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mágnyes 2011.01.12. 18:49:27

Izgatottan várom a folytatást :) Mivel sosem voltam, és vszeg sosem megyek Kínába (abban meg nem vagyok biztos, hogy ezt nagyon bánom) nagyon élvezem, hogy ennyire szórakoztató módon kapok információkat. :)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.01.12. 21:38:37

de jó, köszi! annyira nem kommenteltek, már azt hittem, ennyire unalmas

azért ki, tudja, mikor mész te is - bár amilyen gyors a fejlődés, talán egy egészen más ország lesz ott pár éven belül

babaBonBon 2011.01.12. 21:55:03

Táltos Bandi! A wikin ezt találtam a cápákról:
"A csontos halakkal ellentétben belső megtermékenyítésűek, sőt elevenszülők is akadnak közöttük. A nem elevenszülő fajok kemény burkú petéket raknak."

babaBonBon 2011.01.12. 21:59:20

Továbbá:
"A porcos halak nőstényei vagy petetokkal körülvett ikrákat raknak -„cápatojás” (ovipar), vagy saját testükben nevelik a petéket, és elevenen hozzák világra azokat (ovovivipar), például a galléroscápa (Chlamydoselachus anguineus). Ez azonban csak álelevenszülés, hisz a kis cápa és az anyaállat anyagcseréje között semmiféle kapcsolat nincs."

nux vomica 2011.01.12. 22:31:46

Milyen nagy a koncertterem!
S amíg nézegetem a fotókat,menet közben némelyik eltűnik, majd újra előkerül,
mint valami itt-a piros - hol a piros
vagy csak most rendezitek épp?

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.01.20. 12:37:32

hu, ez de igaz! 3 hét után is feltunt a pontok nagy része :)
süti beállítások módosítása