Mármint az én nagycsaládom álmáról. Nálunk viszonylag sok az orvos, és egyik sem magánklinikán dolgozik, ám nagyon nyitottak arra, hogy a pácienst teljes egészében kezeljék, ne csak egy begyulladt mandulát lássanak benne. És ez így van jól. Generációkon átívelő álmuk, hogy szanatóriumot nyitnak. Tudni kell persze, hogy a családom nem egy vállalkozótípus. Sőt.

De emlékszem, mikor például valahol Görögországban autókáztunk egy szigeten, fent egy hegyen, egy nagy erdő közepén találtunk két nagy villát. Ez valami turistacélpont lehetett egyébként, mert nem voltunk egyedül, talán valami kávézó is volt, őszintén szólva fogalmam sincs, szerintem aludtam a kocsiban, mikor megálltunk, hogy járjunk egyet. A két villa nagyon lepusztult volt egyébként, de még így is valami nagyon vonzó jólétet sugároztak. Tárva nyitva álltak, bementünk, megcsodáltuk a széles falépcsőt, a tágas, napfényes szobákat, a szuterénben a hatalmas konyhát, a kő mosogatóvályút. Anyukám persze rögtön jött az ötlettel, hogy nyissunk itt egy szanatóriumot. Végülis a hely tökéletes volt: a hegy tetején, illatos fenyőerdő közepén, a fák közt a távolban csillog a kék tenger... Az egyik házban laknánk mi, a másik lenne a vendégeké. Az emeleti sarokszobába képzeltük a könyvtárt és a zeneszobát, a középsőbe a nagy ebédlőasztalt, volt rendelő, és persze hálószobák. Nekem igaziból mindegy, hogy mi a cél, de ezeket a képzelődős játékokat nagyon szeretem, úgy menni fel a lépcsőn, mintha a tölgyfán süppedős szőnyeg lenne, látni a csupasz, málló falakon a festményeket, olvasni a szárnyas ablakok mellett egy karosszékben, hallani, ahogy vacsora után valaki leül a zongorához Chopint játszani, megbeszélni a menüt a szakácsnővel, ilyesmik. Jó móka volt.

Igaziból én bárhol járok, ezt játszom. A legtöbb ismerősnek, rokonnak felújítottam, be-és átrendeztem már a lakását. Fejben, persze. Ilyenkor viszket a tenyerem, és nehezen állom meg, hogy ne adjam elő lelkesen az ötleteimet.

 És ha Tszm környékén sétálunk, és megnézzük apukám földjét, amit 96 másik tulajdonossal együtt birtokol, akkor is felépítjük gondolatban azt a bizonyos szanatóriumot, ahol szakszerű ellátást kapnának a rászorulók mind testi és lelki szinten, ahol lenne lovarda és friss levegő, holisztikus gyógyászat, kilátással a dombra és egy szebb jövőre (jó marketingszöveg, mi? most találtam ki :D)

A vicc az, hogy én ebben a családi játékban eddig csak lakberendezőként szerepeltem, így fejben már egyébként is van egy vidéki házam (Tszm-en az is, szüleimmel szemben), kacsákkal és libákkal, egy online dizájnboltom, egy magyaros vendéglőm Portugáliában és egy fonalboltom Bécsben,  szóval nem is nagyon érek rá, bocs. De az elmúlt két napban két hozzám így-úgy közelebb állóval is beszélgettem, akikkel ha naponta találkozhatnék, egy hónap alatt rendbe tudnám hozni a lelküket őket. És ez most már biztos.

„A Terri mostanában nagyon beteg.
És ráadásul valami külföldi
betegsége van.
Az állatorvos azt mondta, hogy
diagnózis.
És ez most már biztos.” (Kiss Ottó)

 

Van önbizalmam, mi? de a lényeg, hogy rájöttem, most már én is teljes jogú tagja lettem a családi szanatóriumról álmodozó csapatnak. Ismer valaki egy gazdag befektetőt?

 

 

6 komment

Címkék: álom

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr632766273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2011.03.25. 08:50:43

Kedves NH-né! Írtam neked üzenetet a blogon keresztül. :-)

Cafephilo 2011.03.25. 22:35:06

Álmodjuk valóra álmainkat
(tudományosan alátámasztott recept)
1. Végy egy A4-es fehér lapot, gondold át mely álmaidat szeretnéd valóra váltani és ehhez kezdj el olyan színes képeket keresni újságokban amik megszemélyesítik a vágyaidat és ezeket a képeket vágd ki és csináljál belőlük egy kívánság montázst.
2. Keress egy olyan pontot a hálószobában amit tuti biztos elsőként látsz reggel illetve este mielőtt elalszol és erre a helyre rögzítsd le/ragaszd fel a kívánság montázst.
3. A kívánság montázst minden reggel és minden este 2 percet nézd…és ezután kezdődik el a csoda…...mivel mindennap látod ezeket a képeket az agyad el kezdi valósággá programozni a képen látható dolgokat és elkezded bevonzani az ezzel kapcsolatos történéseket. Nekem több ismerősöm is visszajelzett, hogy félelmetes…..de tényleg működik…..a csoda nem az egyik napról a másikra történik…...eddigi visszajelzések alapján minimum fél év kell az agy átprogramozásához…….

vackor1b 2011.03.27. 22:19:40

Itt és most mindenki előtt köszönöm leendő szanatóriumi kolléganőmnek az egész hétvégés kezelést! Hogy péntek estétől vasárnap délutánig kezelve elérte, hogy lábra tudok állni, sőt, bot nélkül járok. Még nem futok, de azt úgy sem engedné senki.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.03.28. 15:40:23

@Cafephilo: igen, ezt hallottam.. csak még nem döntöttem el, mit is raknék arra az A4-esre.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.03.28. 15:41:06

@vackor1b: de aranyos vagy! remélem, ma már sokkal jobb a lábad!

nux vomica 2011.03.28. 22:40:33

@Cafephilo: nekem a vasúti híd alatt, rohanó vonattal a fejem felett, el- (meg)kívánt álmok szoktak teljesedni.Ennek bp-i változata: na jó, csak most ment el, még meleg a sín, lehet még kívánni!
És hogy mindig tudjak kívánni, mert néha 1 egész év is kell a csodához, képes vagyok óriási kerülő utakat tenni, hogy kívánhassak.
A baj, ha a nagy család miatt sűrűn kell változtatni a sorrenden és egyszerre csak egyet szabad kívánni.
Természetesen a fenti is ismerős, de nem lehet a csodáknak elég utat adni.
süti beállítások módosítása