Igaziból azért sem írok már jóideje, mert egyrészt nagyon nehéz felvenni a fonalat, mintha minden mindennel összefüggne, és akkor ugye hol kezdjem a történtet, ha nem akarok három kötetet írni, másrészt a viber a hibás, mert az instant megosztással minden mesélőkedvem pikkpakk kielégítődik.

Meg egy kicsit az is visszatart, hogy nem akarok folyton Tündér Liliről írni, mert egyszer az egyik olvasónk azt mondta egy másik olvasónknak, hogy ö azóta nem olvassa a blogot, mióta gyerek van, de hát elég nehéz elkerülni, mert a kismóka valahogy mindenben benne van.

Meg persze idöm sincs, ami hülyeség, mert rengeteg tízpercem megy el marhaságokra, csak nehéz fókuszt váltani.

De most elmesélem, hogy kebelezte be a katolikus egyház Lilit.

Ehhez persze hozzátartozik az oviügy, amit már egy éve is meg akartam írni, mert már többször felmerült, hogy ovit kéne váltani, de mindig maradtunk valamiért. Addig-addig, amíg augusztus elején be nem jelentették, hogy augusztus végén bezárnak, keressünk más helyet. Ami ugye elég nagy kicseszés, mert Bécsben is várólistások a jobb ovik, a rosszabbak meg csak simán tele vannak, vagy messze. De mi nem aggódtunk (még én sem!), még akkor sem, mikor kiderült, hogy a mindig is B-tervben szereplő, apácák által fenntartott oviban nyári szünet van, és TB csak az ügyeletes nénikkel tudott beszélni, de nekik nagyon szívhez szólóan előadta, hogy mennyire kell nekünk a hely. Aztán nyugodtan kivártuk a két hetet, amig a főnéni vissza nem jött, és tádáám, kaptunk is helyet.

És azóta az Isteni Szeretet Leányai vigyázzák TL-t napközben. Köztük is főleg Daria növér, akit úgy kell elképzelni, mint az Apáca show apácáit: meghatározhatatlan kor, meghatározhatatlan alak, fekete ruha, fekete fátyol, fekete bokazokni, szandál. Kelet-európai poroszos fegyelem, meglepő időpontokban felbukkanó gyermeki lélekkel. Egyrészt félek tőle, másrészt nagyon bírom, hogy testalkatának és méltóságának fittyet hányva is képes a gyerekekkel fogócskázni, és a kisrádió több történetének is az a konklúziója, hogy Daria nővér nagyon vicces.

Nna, visszatérve a katolikus egyház térnyerésére református családunkban. Mivel Lili egy Disney mesét sem nézett még végig életében, mert az első csúnya tekintetnél, vagy haragos szónál a hátam mögé bújik, és inkább kikapcsoljuk, én eddig nem meséltem neki se ó-, se újszövetségi sztorikat, de az oviból az első héten azzal jött haza, hogy miért ölték meg Jézust. (Jézus eddig nálunk egy bölcs, és tisztelendő személy volt, aki tudta, hogy kell élni és szeretni. Plusz Lili végső érve minden vitában: „de úgy van, ahogy én mondom, mert nekem a Jézus mondta“. Esetleg, a nyomatékosítás végett a „Jézuskrisztus“ . Erre nem lehet mit mondani, ismerjétek el). Szóval vettem egy nagy levegőt, és nem rohantam be az oviba, hogy miért is kell a gyereket a keresztrefeszítéssel a hit irányába terelni, és lehet, hogy jól tettem, mert Andreas, az egyik (osztrák, tehát katkó) kollégám szerint örüljek, hogy nem rakták egy kis szobába, ördögűzés céljából, mivel még meg sincs keresztelve a kis eretnek. De megnyugtattam, hogy Daria nővért nem olyan fából faragták, hogy megijedjen az ördögtől (ilyenkor csodálatos képek futnak a fejemben, ahogy  a feketeruhás Daria félkézzel kipenderíti a helytelenkedő sátánt az óvoda területéröl, és muszáj nagyon nevetnem). 

Szóval elkezdtük az ovit, és minden nagyon szuper volt (még mindig az), leszámítva az olyan vicces epizódokat, hogy kishangszóró az ágyban fennhangon énekeli a Gottes Liebe ist so wunderbart*, a szomszédban lakó punkok nagy örömére.

Aztán jött a szüreti hálaadó ünnepség és mise (Erntedankfest), ahogy arra D. nővér a szülői értekezleten felhívta a figyelmünk, a gyerekek műsort adnak, mindenkit szeretettel várnak. Mivel nekünk azon a hétvégén többszörös családi szülinapi kötelezettségeink voltak, sajnálkozva vettem tudomásul, hogy le kell mondanunk  a részvételt. Otthon viszont Lili más véleményen volt, és majdnem sírt, mikor kiderült, hogy vasárnap (az ö biológiai órájának megfelelően hajnalban!) nem megyünk misére. Úgyhogy a szülinapon nettó 6 órát töltöttünk (a régi szép idökben ez egy egész hétvégés buli lett volna), és vasárnap reggel kilenckor az egész Táltos család csinosan felöltözve, kézenfogva nyilván a templomba ment.

Nekem, puritán kálvinista családban (és iskolában) felnőve mondjuk mindig egy stressz volt misén részt venni, sosem tudom, mit kell pontosan csinálni, de legalább énekelni tudunk ellentétben a körülöttünk ülőkkel, az egyik kánonban konkrétan TB mentette meg a kínos szétcsúszástól a padsorunk, szóval szerintem elnézték nekünk, hogy nyilvánvalóan nem oda tartozunk. Persze Lili is jól szerepelt, a csoportja kis almáknak öltözött a szüret kedvéért, meg mindenfélét énekeltek, cukik voltak, ha láttatok könnyes szemmel ülő, büszke szülöket, akkor azok mi voltunk. A többiek az ordító kisebb gyermekeiket kergették körbe a templomba, ez egyébként rémes volt, az atya negédes mosollyal nyugtázta, hogy a mikrofonba is kiabálnia kell, mert az egyik kis liberális nevelésű drága gyermek feszt sikítozik. 

Szóval jó volt, persze, élveztük. Kint sütött a nap, a parkban ebédeltünk, aztán a játszótéren töltöttük a napot, ahol a többi ovistárs is nyúzta a vasárnapi szépruhát. Mesekönyvillusztráció.

De Lili azóta keresztet vet, és összetett kézzel atyafiúszentlélek-szerű halandzsát mormog evés elött, nem tudom, mi lesz velünk. És mindezt persze pont a reformáció évében, mit szólna a nagyanyám, ha tudná.

 img_9805.jpg

 

*Isten szeretete olyan csodálatos - közkedvelt gyermekének az osztrák gyülekezetekben. - Mint az közismert. - Jöjjön közelebb, Safranek. -De én csak szóról szóra azt olvastam, amit a jelentésben... jáááááj!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr7813120220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hbogi87 2017.11.01. 13:53:04

Hehe, üdv a világomban! :)
Mondjuk nálunk a misét elintézik házon belül és most, hogy nyugdíjas lett a rangidős óvónéni a csoportban, már világibb dalokat is énekelnek.
( kisbarát anyukája mesélte, hogy az ő erősen materialista világnézetű ötévese elég nehezen vette, hogy minden ünnep Jézusról szól..na jah kérem, katolikus oviban ez megesik.)

1 olvaso 2017.11.06. 05:34:55

Régen olvastam ennél jobb írást!
Friss, szellemes, õszinte, tömör, és aktuális is.
Nagyon jó írás, és egyensúly tud tartani, az életkép, és zsoltár között is.
Köszi szépen!
süti beállítások módosítása