Munka után a közértnél randiztunk TB-vel. Ő fentről jött, én lentről, ő gyalog, én biciklivel, de pont egyidőben érkeztünk, és úgy örültem, hogy látom. Gyorsan bevásároltunk, majd míg TB visszatolta a kocsit, én a bicikli mellett élveztem a balzsamos tavaszi estét. A botanikus kert fáit még épp megvilágította a nap, és arra gondoltam, hogy micsoda hülyeség tépelődni a múlton és rágódni a jövőn, mikor a jelen pillanatait kell megélni. Mert ilyen bölcs vagyok. :D

Előttünk már hamvassá vált az út

Aztán kijött TB, és én el akartam oldozni a biciklit, de a (tízéves) lánc zárja valahogy elfordult, és nem tudtam beledugni a kulcsot. Próbáltam megpiszkálni, de nem ment. Aztán TB próbálkozott. Aztán megpróbálta egy darab dróttal (ex-kulcskarika), meg másik kulccsal, meg ráolvasással, meg erővel meg szép szóval. Nem ment sehogy sem. Eljátszottam a gondolattal, hogy otthagyjuk az enyészetnek éjszakára az egészet, és majd kitalálunk valamit, de nem lettem volna nyugodt. A láncot már így is kóstolgatta valaki nem jóember (=biciklitolvaj), és lopták már el a kosaramat is hátulról. Plusz rajta van a szuper kínai kézmelegítőm. Szóval nem örültem, és arra gondoltam, hogy egy ilyen pillanatban mi a jó?

Végül hazaindultunk a sok cuccal, amit a bicikli volt hivatott hazacipelni, meg a leoperált kézmelegitovel, otthon felszerelkeztünk, amivel csak tudtunk (szuper ikeás szerszámaink vannak, de biciklilopáshoz csak a kombinált fogó meg a fafűrész jöhetett szóba - úgy tűnik, a svédek sem gondolnak mindenre).

Lehet, hogy a szimpatikus fiatalember biciklitolvaj. Nézze meg alaposabban a jobb kezét.

Visszasétáltunk, és TB megkezdte a kézgyilkos vágjunk-el-egy-másfél-centi-átmérőjű-biztonsági-láncot-egy-fogóval-hadműveletet, én meg álltam mellette és drukkoltam. Végülis nem tartott sokáig (annyira), mert TB egy zseni, egy erős zseni, és közben minden arrajáró békésen vette tudomásul, hogy mi itt épp elkötünk egy biciklit.

köszönjük IKEA

De utáltam, hogy eltelt egy csomó idő, amiből pedig mindig olyan kevés van. És vehetek egy új láncot. Szóval nehéz mindig értékelni a jelenpillanatot. Legközelebb majd óvatosabban bölcselkedem. 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr672783608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vackor1b 2011.03.30. 14:35:03

Hogy mi a pozitívum? Soroljam? Van egy szuper, segítőkész, erős párod, aki türelmes is ezek szerint. Hogy láttad, hogy még ilyen problémánál is számíthatsz rá. És itt befejezem T.B. fényezését. :D (T. B. ugye vetted, mennyire be akarok vágódni nálad? ;) )

TáltosBandi 2011.03.30. 19:59:10

@vackor1b: már régesrég bent vagy. ;)

babaBonBon 2011.03.30. 23:51:56

TB-né! Kapcsolj rá a bölcselkedéssel! Az egész időt a pároddal töltötted. Kettesben. Pont.

nux vomica 2011.04.01. 23:12:42

Láncok elvágása?
És a kötelékek?
süti beállítások módosítása