Tegnap hajnalban -új szokásomtól eltérően- nagyon megnyugtató álmot láttam. A Géplánnyal leültünk átnézni a doktori anyagát (egyébként is ez a meeting volt betervezve hétfőre, vagyis már péntekre, de akkor ellógtam), és ahogy haladtunk a RESULTS c. fejezeten keresztül, egyre több minden lett, egészen emberes mennyiségu megjelentetheto eredmény. És én annyira örültem, hogy talán mégsem egy rakás sikertelenség az egész, hogy nagyon jókedvuen ébredtem, 3 perccel azelott, hogy megszólalt volna a vekker. Aztán persze rájöttem, hogy csak álom volt, és rögtön keményen elkezdtem azon dolgozni, hogy a derus jóérzésem elmúljon, sorra vettem a szokásos sirámaim, de közben támadtak ötleteim, szóval nem lett 100%-osan sikeres a romboló hadmuvelet, így mégis elég motiváltnak éreztem magam arra, hogy bejöjjek dolgozni.

Aztán egész reggel azon drukkoltam, hogy a csaj hátha be se jön, hátha elrabolták volna az UFO-k, hátha rájött, hogy már most elöltözik Tirolba a férjéhez, hátha rájött, hogy elcseszte az életét, és a hétvégén kivándorolt Kolumbiába, bármi, csak nekem ne legyen meetingem, és ne kelljen átmenni a RESULTS-on, mert utálok szembenézni a szomorú valósággal.

Aztán persze bejött, leültünk, megbeszéltük, kiegészítettük, egyre több lett, és most van egy egész emberes mennyiségu megjelentetheto eredményem. Valóra vált az álmom!

Már csak meg is kéne mindezt írni valakinek.

(igen, nekem semmi sem elég jó :))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.