Ma először fordult velem elő, hogy nem kellett telefonálnom homeopata orvosomnak (húsz évig előtte rendes orvos volt, nyugodjatok meg nem valami sarlatán ami azt illeti, írt nemrég egy könyvet. Sztárorvos.) hanem bevettem öt golyó Arnica Montanat (C30) és már nem is fáj a lábam. Mert azt előtte bevertem az ágy sarkába. Ne aggódjatok értem, tudom hogy nincs benne egy molekula árnyika sem. Nem is zavar. Igaziból az sem érdekel ha nincs benne semmi. Az érdekel, hogy már nem fáj.

A szerk. megjegyzése: NH-né vagyok, TB már a linzi vonaton ül, és most küldött egy képet, hogy otthon meg se nézte a sérülést, csak gyorsan lefényképezte (blogártalom), aztán mivel hipp-hopp elmúlt a fájdalom, azt gondolta, nem is olyan nagy a seb. De most a vonaton ráért, és csodálkozva nézegette a képet (vigyázat, csak eros idegzetueknek!) - a homeopátia diszkrét bája

Ennyit a homeopátiáról. Most, hogy így belegondolok két éve nem mosok mentolossal fogat, és nem eszem mentolos rágót. :)

N.H.-nének meg ezzel a képpel szeretnék üzenni a konyhából, amely egyrészt kifejezi azt az elhivatottságot amit annak kapcsán érzek, hogy egyedül festem a mézeskalácsokat pirosra, másrészt azt jeleníti meg, hogy bárhogy is alakulnak a dolgok, mindig vár rá valahol valaki.

 nyomokban mogyorót tartalmazhat

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.