Annyi minden történik mostanság, de csak olyan Kedves Naplóm jellegu posztot lehet beloluk írni, fel vagyok pörögve, csomó tervem van, és csomó (na jó, meglepoen) sok mindent meg is csinálok, ennek ellenére, vagy inkább ezért úszik a lakás, még hogy húsvéti nagytakarítás, azért vannak a rokonok, hogy az o tiszta lakásukban ünnepeljünk, hát nem?

Szóval olyan jó sok programunk van, hogy a lakás várhat, mondjuk a nyári ruhákat nem ártana elovenni, mert lassan nincs mit felvennem reggelenként. A múlt pénteki állásinterjú elott eléggé befordultam, utána viszont kedves szüléim, akik egyébként oda-ki-a-francba is elvittek kocsival, és megvártak, szóval utána hazamentünk Mo-ra, ahol ugye indítottam azzal, hogy kinthagytam a tyúkokat, de végülis túlélte mindegyik, szombaton viszont szuper aktív napot tarotttunk. Anyukámnak vasaltam sokat, felástam egy részt a kertben (kis lépés apukámnak, nagy lépés nekem), és végre beizzítottuk a boszorkánykonyhát, ahol finom kakaóillatú testápolót foztunk. Horgoltam is, szaunáztunk is, utána az új kakaóillatba burkolóztunk és banánturmixot ittunk. Szuper volt.

Vasárnap alig birtunk felkelni, de még reggel hazajöttem, hoztam frissen vágott borbolyát meg sóskát, TB-vel meg nagyot sétáltunk a városban (de errol már o is irt), és oda-vissza volt a kakaóillatú testvajtól, mondom én, hogy o engem mindenben biztat és inspirál, könnyu igy nekem. Ettol a nagyon aktiv meg nagyon pihenteto hetvegetol pörögtem fel aztán teljesen, hetfon varrtam (persze nem az elszakadt télikabátomat, hanem új dolgot), mostam, kedden meg DA-val mászkáltunk a városban, és órákig csak dumáltunk, annyira jó volt, éjfél után kerültem ágyba, de még mindig hamarabb, mint TB, aki Linzben koncertezett. Szerdán meg Bandi parancsára :) mézeskalácsot kellett festeni, szerencsére DA még itt volt, annyira fáradtak voltunk, de annyit nevettünk, készültek háttal álló nyuszik, meg bácsi-néni nyuszipárok, vak nyuszi, meg csontváz barik és nyuszik, aztán megint nagyon keso lett, pedig épp csak kezdtünk belejönni. TB megint éjfél után jött, de még pont idoben, hogy megnyugtasson, hogy mindent be fogunk fejezni husvetig (kezdtem pánikolni), amit terveztunk, es mindenre lesz ido, es hogy a pizsamafelsom, amit fél álomban percek óta keresek, az igaziból rajtam van.

Most meg hosszú listákat írok, hogy mi kell még a hétvégére, mert jön a Nyúl!, meg megint fozunk kence-ficéket, meg tojást is festünk, meg viszek a gyerekeknek kivágós, felragasztós meg játszós dolgokat, meg ugye a horgolásaim, és a kertben is milyen jó lesz dolgozni, meg van egy könyv, amit be kéne már fejezni, meg a doktori, mondjuk az pont csak egy USB, de lesz mit cipelni, szerintem boronddel megyek, és ráfogom a nyuszira.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.