Most biztos utálni fogtok, de én szeretem ezeket az őrületesen meleg nyári napokat. Csak a fejemben úgy van, hogy egy ilyen napon korán kell kelni, laza nyári ruhába bújni, meg pacskert flip-flopot húzni (ez a része mondjuk megvan, egyik tesóm múltkor meg is jegyezte, hogy vicces, hogy egy hétre eljövök egy szál papucsban) valami vízhez menni (na ja, munkanélküliként előnyben vagyok, de így sem mindig jön össze), ugrálni a vízbe, fröcskölődni, meg elmélázva bámulni, végre kilvasni a könyvet és táblajátékokat játszani és/vagy lesötétített szobában ülni és horgolni, meg hűs vászonlepedőn fetrengeni szunyókálni, egész nap semmit se enni, csak görögdinnyét és este bemenni a városba, órákig sétálni, élvezni, hogy a semmi kis ruhában sem fázik az ember, üldögélni teraszokon és tonikot szürcsölni, világot megváltani, meg jó zenéket hallgatni élőben, meg az erdőben mászkálni, meg kint a padon csillagokat bámulni, jó sokáig fentmaradni, mert ezeknek a napoknak minden perce kincset ér.  

A fentieknek mondjuk töredékét tudom besüríteni egy napba, sok oka van ennek, például az, hogy nem lehet egyszerre éjjel Budapesten mászkálni, meg mezőn csillagokat kukkolni, márpedig így örök elégedetlenségre vagyok kárhoztatva. Mert az ilyen napokon minden kell. Nem beszélve arról, hogy ha korán kelek, meg vízben pancsolok, teljesen lefáradok estére, most is, még csak tizenegy, de engem már hívogat az ágy, tiszta időpocsékolás, bulizni kéne, meg minden.

Szóval az elvárásaimon még van mit csiszolni, bár egészen meglepő pillanatokban tudok százszázalékosan boldognak lenni (ebből is látszik, hogy ez csak rajtunk múlik, nem a medencés házon), a múltkor a bécsi hatos metrón öntött el az érzés, egy némileg hektikus reggel után, kicsit késésben, egy bazinehéz hátizsákkal a hátamon izzadtam csöndesen, a fülembe énekelt a Caro Emerald (annyira tökéletes nyári zene) és a metró akkorát fékezett, hogy lecsúsztam az ülésről (eleve csak tíz centin voltam én, a többin a hátizsák, mert én bármim van, megosztom másokkal). Meg hiába szeretnék kiszámítható és tervezhető életet, azért a valószínűtlenségi mutatóval együtt nő a kedvem, az egyik pillanatban még rohanok a vonathoz, és azon gondolkodom, hogy vegyem a jegyet, hogy a leggazdaságosabb legyen, a másikban meg visznek egy kocsiban, háztól, házig. Szeretem.

Szolg. közlemény rujunak, mert ma este már nem (sem) fogok tudni kommentelni: szuperek a horgolások, átéreztem a jelentőségét, hogy mindezt csak az én kedvemért tetted fel, és apróra át is vizsgáltam mindet :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.