Olyan is volt Budapesten, hogy TB nem kívánt velem időt tölteni (vagyis szinte csak ilyen volt), és én főleg unokahúgokat pesztráltam, de jólesett volna már valami más is. És mikor vásárlás címén a városban mászkáltam, és nem tudtam, mit kezdjek az estémmel *, mert a barátnőm épp Prágában idegenvezet, akkor eszembe jutott, hogy már nem vagyok otthon Budapesten. És akkor majdnem elbőgtem magam a négyes-hatoson.

És aztán kicsivel ezután rámköszönt egy régi barátnőm öccse, és fél perc udvarias small talk után feldobta, hogy üljünk be valahova kávézni, majd, miután beültünk, ugyanezzel a lendülettel, mintegy könnyed, társalgási stílusban megjegyezte, hogy régebben epekedett értem, de reménytelenül, mert hát túl kicsi volt. De mostmár ő is felnőtt, és mennyire kár, hogy van valakim, mert elkezdhetnénk randizni, és ez mennyire romantikus lenne már. Még kicsit körbeudvarolgatott, aztán elnézést kért, és elviharzott Görögországba. És én meg mosolyogtam nagy vidáman, hogy lám, pont erre volt szükségem, és megkaptam, mindjárt jókedvűbben jártam a boltokat. Mert Budapest mégiscsak az én városom, ahol azért még mindig olyan minden, mint régen.

És aztán eszembe jutott egy egyetemi évfolyamtársam, aki nagyon flexibilis szokott lenni, és gyereke sincs, mint a régi barátaim nagy részének, így nem fenyeget a további gyerekfelvigyázás lehetősége, szóval felhívtam, hogy mi az esti programja ** . Mondjuk 2007-ben találkoztunk utóljára, szóval benne volt a pakliban, hogy már nem is él Magyarországon (ilyenek ezek a kutatók), de felvette a telefont, és örült, és azt mondta, hogy akkor ahogy szoktuk, nyakunkba vesszük a várost, igaz? Mert pontosan emlékszik rá, mennyire szeretek Budapesten sétálni órákig, főleg az ilyen meleg nyári éjszakákon (ld kettővel ezelőtti bejegyzést) dumálni mindenféléről, meg épületeket csodálni. Igaz, ezek után hajnali fél ötkor*** ugrasztottam ki a tesómat az ágyából, hogy engedjen be (nincs kulcsom), de annyira jó volt, pont, ahogy szeretem, pont, mint régen. Mert Budapest az én városom.

*ld. ideális nyári napról való elképzelésem a kettővel ezelőtti bejegyzésben

**egyébként ez is olyan fura, mert eddigi rövid, és elkényeztetett életem során hozzászoktam, hogy nekem szerveznek programokat, de rá kellett jönnöm, hogy jelen esetben ez nem kivitelezhető, ha még egy telefont sem eresztek meg, hogy egyáltalán a városban vagyok, és az bizony nem megalázó, vagy ilyesmi, ha én hívom fel a barátaim, hogy csináljunk valamit, mert tökre örülnek

***Aztán hétkor keltem, mert TB megkönyörült rajtam, és strandolni vitt, de ez már egy másik történet.

Kieg.: nem vagyok nimfomán, ugyanennyire élveztem volna, ha csak összefutok a barátnőmmel, és órákig dumálunk egy hangulatos teraszon, de hát így jött ki

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.