Az elmúlt öt éjszakát megint sikerült öt különböző ágyban/díványon töltenem, férjhez adtuk Bandi egyik húgát, volt nagy dínom-dánom, falusi turizmus meg lakodalmas, megismertem a Táltos család távolabbi részét, és meg kell mondjam, meg voltam elégedve :) Remélem, ők is velem.

Ez egyébként is egy olyan viccesen fura dolog, mikor megismerkedsz egy felnőttel, akkor csak őt látod, az ő arcát, az ő szavajárását, az ő mozdulatait. Aztán ha megismered a testvéreit, vagy a szüleit, akkor már a gyereket is láthatod benne, meg azt, hogy ami ő, annak nagy része a családból jön, hogy a tesói ugyanúgy grimaszolnak, vagy ugyanúgy mondják, hogy úgy beszél, mint az apukája, vagy úgy simogat, mint az anyukája. Én ettől még jobban megszerettem TB-t, ettől, hogy láttam, hogy egy nagy egész része, nem tudom, érthető- így. És most találkoztam még több olyannal, akiben látom Bandit, vagy őket Bandiban, megelevenedtek a családi sztorik, arcot kaptak nagynénik és nagybácsik, olyan arcot, ami annyira szívet melengetően hasonlít az én Bandim arcához, egyszerre láttam Bandit 5 évesen és 80 évesen, a történetek alapján lélekben és a rokonok arcán igaziból is. Szeretem. A családi ünnepeket, meg Bandit is. 

Meg jó volt, hogy ott voltunk már pár nappal előtte, nem csak rohanás volt, hanem sok játék, meg fürdőzés (Mátraderecskén van az ország legtöbb ásványi anyagát tartalmazó termálvíz, nagyon vicces, fehér a víz, és fehér, finom porú üledék van a medence alján, próbáljátok ki! Ja, és ugyanitt Párnafesztivál is lesz Csíkkoncerttel, hajrá palócok!) beszélgettünk, meglátogattuk a helyi szabó bácsit a tüneményes kis műhelyében a kert végében ezeréves gépekkel (utolsó pillanatos igazítás a tanú egyenruháján, mert túl erős lett az elmúlt években), harisnyát vadásztunk, mert senki sem készült a rossz időre, pálinkáztunk meg sütiztünk, és a szomszédasszony hozott reggelire hurkát, képzelhetitek.

Persze volt sok izgulás, meg félreértés, meg késés, mert enélkül nem esküvő az esküvő (vagy legalábbis nekem még nem sikerült olyat látnom), és újabb leckét kaptam abból, hogy nem szabad elvárni, mert ha nem úgy van, ahogy én képzelem, az legfeljebb nekem rossz, tehát felesleges.

Mit írhatnék még a személyiségi jogok megsértése nélkül (hehe, pedig voltak jó sztorik)? A menyasszony szép volt, a vőlegény kedves, a vőfély öregecske, a falu lelkes, a pap fura (velem), a pálinka jó, a falubeliek kedvesek, a környék gyönyörű,

Fanni, Gábor, sok boldogságot, sok örömet és sok víg hétköznapot kívánok nektek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

missMarple 2011.08.03. 13:40:54

"...Az esküvők, csakúgy, mint a temetések, csodálatos színteret engednek a családi drámának : adott a szertartás, a szimbolikus jelmezek és a korlátlan lehetőség a sznobériára, annak minden elképzelhető formájában...."

Marina Lewycka : Rövid traktortörténet ukránul

(ezt egyúttal tekintsétek villám- ajánlónak is, mivel a szerkesztőség férfitagja rendszeresen elsinkófálja az ilyen témájú küldeményeimet)

Válasz erre 

vackor1b 2011.08.04. 22:09:25

@missMarple: Pedig folyamatosan várjuk ezeket az írásokat! :) Tessék fellépni erélyesebben T.B-nél :)

Nem baj N. H-né, majd személyesen kifaggatunk ;)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: