Szülinapomra kaptam ezt a könyvet TB anyukájától:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fura az, hogy akkor már hetek óta kattogott Petrik Adrienn  előző könyvének a címe a fejemben: Asszony és háza, és persze mindig a tszm-i ház kapcsán. Elég sokat gondolok rá. Túlságosan sokat. És sajnos bárhogy csűröm, csavarom, nincs realitása, hogy tényleg az enyém legyen a házam. Na mindegy, azért álmodozni jó, a daydreaming az egyik kedvenc angol szavam.

És az az igazság, hogy engem teljesen lekötött a ház fejben való lomtalanítása, felújítása és berendezése, a kertre nem sok időt pazaroltam. Azt tudtam, hogy elöl gyep lesz, és hogy valahol hosszú sor levendulabokor is nő majd, de ennyi. Úgysem laknánk ott, szóval a kertnek egyszerűnek kell lennie (hogy apukámnak ne legyen sok dolga vele), és én valahogy sosem akartam igazán kertet. A házam is önmagában tetszik, nem a kert miatt.

De végigolvasva lapozgatva, nézegetve az ajándékkönyvet, azért csak rákezdte a kisördög a fülemben, hogy milyen is lenne a kertem, ha már ott van a ház körül. Mondjuk én nem vagyok valami nagy kertész, mint például apukám, és nem is látok olyan komplex tereket, mint Petrik Adrienn, de azért mégis. Külön szimpatikus, hogy a könyvben szereplő kert sem egy tökéletes adottságokkal rendelkező telek, meredek és északi, na nem mintha az enyém ne lenne tök lapos, de a szüleiméhez képest, ami a falu boldogabbik felén van, bénácska. Én így is szeretem. Itt egy kép róla:

 

 

 

 

 

 

 

 

Csíkok: veteményes-veteményes-dzsungel-veteményes-veteményes. Ahol legnagyobb a biomassza, az az enyém

Egyébként nem is a kert miatt szerettem igazán a könyvet, hanem azért, mert PA is szeret kint aludni, meg mert szereti a fürdőket, meg amikor sokan ülnek az asztalnál, meg varrni, lehetőleg kint a kertben, meg ilyeneket. Határozottan elkezdtem sajnálni, hogy nincs kertem, mondjuk nem a szombati fűnyírás kedvéért, hanem hogy ne kelljen valami programot kitalálnom ahhoz, hogy kint legyek. Hogy akár krumplit hámozni is kimehessek, ne kelljen rögtön egésznapos túrát szerveznem. Szóval most kicsit a kertben is gondolkodom, meg arra, hogy hogyan lehetne valahogy lealkudni az egész hely árát.

(hogy kritika is érje a könyvet, a szöveg egyáltalán nem tetszett, pont olyan volt, mikor egy családanya, aki egyébként tehetséges valamiben, úgy gondolja, hogy írni is tud. Schaeffer Erzsébet írta hozzá a fülszöveget, nem véletlenül) 

abból is látszik, hogy mennyire csak fejben létezik ez az egész, hogy mennyire nem tudok róla írni. Pedig magamban mindig fogalmazgatok egy posztot, ahol részletesen leírom, hogy hogyan is szeretném, de a monitor előtt elég távoli és megfoghatatlan, és a gondolatok töredéke sem kerül ide

7 komment

Címkék: tszm

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr73225517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

missMarple 2011.09.18. 21:48:18

" A gyakran és odaadással
forgatott könyv engedelmességével
nyílik ki a rácsos kertkapu
s a tekintetnek odabent
meg se kell állapodnia a dolgokon,
már rég megrögződtek az
emlékezetben.
Ismerem itt a járást és a lelket,
és azt a közös tolvajnyelvet,
amit minden kis csoport kitalál
magának.
Nincs szükség nagy szavakra.
felvágni ezzel-azzal;
itt mindenki jól ismer körülöttem,
ismerik gyarlóságaim, gátlásaim.
Ez a legtöbb, amit elérhetünk,
ami talán lehozhatja a Mennyet:
nem a csodálat, nem a diadal,
csak az, hogy egyszerűen elfogadnak
a tagadhatatlan Valóság részéül,
mint a köveket vagy a fákat."

duquesa Vitória de Saxe-Coburgo-Koháry 2011.09.27. 22:47:52

Schäffer Erzsébet az, aki a regényes vidék, szép gyermekkor, vadvirágillat, elmúlás témájától nem tud továbblépni?

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.09.28. 07:58:32

@duquesa Vitória de Saxe-Coburgo-Koháry: éjszakába nyúló beszégetések a Budapest-Moszkva vasútvonalon, távolva révedő tekintet, egy hosszú sóhaj...

igen, ő az.

nekemnyafogj 2011.11.27. 00:01:07

te jó ég, hát én itt töltöttem gyerekkorom legcsudásabb nyarait!!! FÖLDIM!!! :DDD

(veletlen kerultem ide a blogra a birtokosesetrol. megveletlenebb, hgoy raakadtam a bejegyzesre. nagoyn jolesett, koszonom! nagyanyam haza mar nem a csaladome, szuleim eladtak. a falu tulvegen van az a tiedhez kepest. :) )

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.11.29. 10:42:38

@nekemnyafogj: huuu, es felismerted felulrol?? :)))) tokre orulok, hogy idetalaltal! kar, hogy mar nem jarsz arra, összefuthatnank, talan talalnank egy-két kozos rokont :) (mondjuk erre emailben van esely)

nekemnyafogj 2011.12.06. 18:57:19

hat persze, hgoy felismertem! rajzoltunk mi errol terkepet is regen, es felfedeztuk ott a regi temetot is. talaljunk kozos rokont! :))) holly_@freemail.hu
anyam valosi onnan amugy, csizmadia vezeteknevvel. o ugyan elszarmazott onnan, de nagybatyam mindig ott lakott a mamaekkal.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.12.06. 19:40:11

@nekemnyafogj: igen, a régi temető ott van a házam mögött, tervezek is róla posztot írni, még mielőtt teljesen beszántják

a névről akkor kifaggatom apukámat, meg írok is majd emailt :)
süti beállítások módosítása