Zúg már a szél, gyűlik és kavarog

Becsomagoljuk a vászonruhát, s felöltözünk szövetbe komolykodva

Elővettük a libatollas paplant, amit tavaly kaptam TB-től.

Előtte az éjszakák kezdtek határozottan fázósak lenni (szerencsére TB-től kaptam egyszer egy kötött, szivecskés pulcsiban levő melegvizes palackot, hű társam lett), mert valamiért minden évben azzal virtuskodunk, hogy még nem kezdünk fűteni. De ez a paplan ez olyan, mint az álom, ahogy bedugod alá a lábad, elkezd fűteni ezerrel, mintha húsz kismacska lenne benne, vagy legalábbis egy fűtőszál. Jó vastag, de könnyű, és puha, és jajj! Sajnos az eltervezett korai kelésekben nem segít, ha nem is vagyok álmos, akkor is nehéz kibújni a meleg kis fészekből.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.