Nem járunk sehová, én nyűglődöm a védéssel, TB a színházban közelharcol és felsőtestmutogat, naponta kapok olyan emaileket, hogy ugyan nem engem választottak, mert csak, azért ilyen remek cv-vel wir halten Sie in Evidenz, vagyis evidenciában tartanak, amiről nem vagyok meggyőződve, hogy ér is valamit. Kb az össze HR-es egyenszöveget kívülről fújom már.

Így van kapacitásom azon mélázni, hogy esik apró darabokra a jól bevált életem, de ahelyett, hogy sikítozva rohangálnék körbe-körbe (öö, két hete még ez is esélyes volt, de nem is gondolnátok, mekkora önuralmam van), most sikeresen elhessegetem az aggódás (egyre agresszívabb) szúnyogfelhőjét a fejem körül. Pedig amire reggel még biztos pontként gondolok, nem biztos, hogy estére is az marad.

Mikor épp nem tudok a gép előtt ülni, a szellemi materializmus meghaladása c. könyvet olvasom (meg a megint a szerelem címűt), nagyon tanulságos, nincs más dolgunk, mint ledobni az elvárásainkat és máris megnyílik az ég és boldogok leszünk. És ez sajnos igaz.

Mikor mentem hazafelé

megnyílt az ég háromfelé

Ragyogtak rám a csillagok

Mert tudták, hogy árva vagyok

Van valami a magyar népdalokban a bódhiszattvák  bölcsességéből, hát nem?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.