Ezt a témát TB már egyszer pedzegette, és sajnos a védés előtti két pár hétben igazat kellett adnom neki. Úgy tűnik, ha stresszhelyzetben (na jó, és vegyük hozzá a MindenBajt, mert tényleg rosszul voltam), kitör belőlem az állat a férfi:

- ha előveszek valamit, véletlenül sem rakom vissza a helyére

- a konyhát igen rövid időn belül csatatérré tudom változtatni (egy-két papírhalom itt, három-négy bögre ott, használt lábos, és félig kiürült palack)

- a szennyest akkurátusan a szennyestartó mellé dobom, még csak nem is rá

- nem vágok se kéz- se lábkörmöt (sőt, csak akkor fésülködtem, ha valaki megláthatott)*

- nem ágyazok be

- nem húzok friss ágyneműt

- nem megyek boltba

- kiszolgáltatom magam

- nem figyelek

TB szegény próbálta állni a sarat, de nehezen ment, mert ő viszont tényleg férfi. De derekasan küzdött, azt el kell ismerni.

Most, hogy megvan a PhD, kicsit úgy érzem, megtettem, amit megkövetelt a haza, és most már csinálhatok bármit, amihez csak kedvem van. Kezdésnek pl eltakarítom a romokat.

*mielőtt valaki félre akarná érteni, természetesen a védésen friss voltam, üde és nőies. Rózsaillatú, egészen pontosan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.