Valami családi dolog lehet, mert bátyám is ilyen, de órákig elvagyok egy térképpel. Még egy Budapest térképpel is. Megkeresem a kedves utcáimat, beazonosítom a sarkokat, ahol valami fontos történt, gondolatban végigsétálok valahol, végigkövetem az útvonalat, amerre suliba jártam, piros pöttyöket képzelek a barátaim házaihoz, arányokat nézegetek, terveket kovácsolok, párhuzamosokban és görbékben gyönyörködöm.

A Magyarország-, vagy Európa-térképek meg aztán még jobb. Megkeresem, merre jártam már, rávetítem a két dimenzióra a fejemben élő hármat (négyet :)), távolságokat mérek, helységneveket böngészek, álmodozom, merre kéne még menni, esetleg visszamenni. Emlékszem, a családi nyaralásokon hogy dugták össze a fejüket a nagyok, hogy megtervezzék a következő napi utat, és mennyire jó volt, mikor már engem is bevettek a buliba (nem könnyű legkisebbnek lenni egy családban, higgyétek el. Lenne mit mesélnem.) Szeretem menetközben is nézegetni a térképet az anyósülésen (amíg nem kapok hányingert) és felfedezni, hogy A-ból B-be tartván mennyire közel megyünk el C-hez, talán be is ugorhatnánk.

Banditól meg, aki tudja, mi a jó nekem, kaptam egy világtérképet karácsonyra. Eddig mindenféle logisztikai problémák miatt Budapesten volt, de múlt héten kihozta Bandi egyik húga, és ta-daaam, felragasztottuk a konyha falára. Azóta veszélyes arra járni, mert könnyen eltűnik a napból 10 perc, fél óra, szerencsére szék nincs a közelben, állni kell, így hamarabb továbblépek. Annyira jó. Olvasgatom az ország-, sziget- meg városneveket (németül, ami vicces, néha gondolkodom, hogy ez mi is lehet magyarul), mindegyikhez tartozik valami érzés, orosz regény, napi hír, régi útitervek, ismerősök, lektűrök, töriórák, föciórák, sztorik, vonatok, felfedezések (őő, néha nem is az igaziak, hanem privátok, például jééé, ez az Indiai-óceánon van? azt hittem Mikronéziában), órákig tartó ország-város meccsek a családdal meg régi nyaralások, angol lányregények, a királynő kalóza, katasztrófák, fényképek, vikingek, politika, hú, ezt ki kéne guglizni-érzések, óceánjárók, repülők, legendák, az egész egy olyan kellemes zsongás lesz a fejemben, nem tudom megunni. Meg persze rájövök, hogy mennyire keveset tudok még arról is, amiről azt gondolnám hogy ismerem. És hogy az egész milyen pici, mégis elképzelhetetlen, hogy lássam a Spitzbergákat, vagy hogy átrepüljek a Húsvét-szigetekre. Vagy nem is annyira elképzelhetetlen, mert nézzétek, erre voltunk Kínában, hú, tök sokat utaztunk, fent itt északon, Mongólia mellett, meg le délre, és az ott már majdnem Vietnám, oda is el kéne egyszer menni, mert miért ne, bár először inkább talán Brazíliába vagy a Zöldfoki-szigetekhez, ismertem onnan két lányt, együtt tanultunk Coimbrában az egyetemen, tejeskávészínűek voltak, és zöld volt a szemük, és az egyik azt állította, hogy az ő fenekén az ott nem háj, hanem kultúra. A másikkal együtt jártam kondiba :), ő nem volt olyan kulturált.

Szóval szuper, szuper, nagyon szeretem, köszi TB!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pjulcsy 2012.04.12. 18:00:04

Akkor közvetve rokon vagy a fiammal, a naggyal. Órákig tud ülni egy-egy térkép felett és közben apró műanyag kardokat rakosgat, csoportosít ide-oda. Sosem tudom, megfejteni, mi játszódhat le ilyenkor a fejében. Nem is akarom, mert nem lenne egyszerű dolgom:)
Szerintem ha egyszer összeeresztenénk benneteket, akkor folyamatos próbatételeknek vetnétek alá a másikat:)) Én meg kívülről élvezném és fenemód büszke lennék a fiamra, téged meg ugyanúgy irigyelnélek, hogy versenyre tudsz kelni vele:)))

Válasz erre 

Kalor 2012.04.12. 20:18:47

Apam utazik igy. es amiota van szamitogepe, mindenfelet letolt ra, hgoy legalabb monitoron korberopulhessen egy tuzhanyot, meg ilyesmi. :) es amugy egy foldgomb is nagoyn erdekes tud lenni, felteve, hgoy eleg nagy :) egy kis vonzodasom nekem is van, es volt is egy hobbim, amiben jo hasznat vettem. de aztan az utobbi bő het evben ez valahgoy kimaradt.

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.12. 20:27:59

@pjulcsy: ááá, bennem nincs versenyszellem, én inkább az az álmodozós térképnézegetős típus vagyok. de az tuti, hogy jól szórakoznánk :)

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.12. 20:28:35

@Kalor: hát, akkor ideje a gyerekeket is bevonni :)

Válasz erre 

Zazálea 2012.04.13. 08:00:19

megragadtam a lényeget megint csak, akkor én nagyon kulturált vagyok. :))) csak nem tudtam, hoyg ezt ezt így hívják jobb helyeken.

egyébként pedig, hogy a mainstream-nél maradjunk, ez a mondat:
rávetítem a két dimenzióra a fejemben élő hármat (négyet :)),
és mindezt térképügyileg, hát.... elgondolkodtatott. bizonyám. :)

Válasz erre 

nux vomica 2012.04.15. 21:31:07

Milyen jó lehet 2x örülni a karácsonyi ajándéknak:D
Utazni jó, kell, visszamenni is - még ha gondolatban csak- akkor is.
Vigyázz, össze ne keverd a szakácskönyvvel.

Válasz erre 

Mikaél 2012.05.16. 16:57:29

Nem lehetünk azonosan "kulturáltak"!
Más környezet, más földrész, más kultúra...:-)
Közös nevező -:- térkép

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: