Nagyon, nagyon élvezem a sok kommentet, hogy mindenkinek van egy sztorija, egy élménye, egy kedves szava, és hogy mindezt megosztjátok velem :)

És van egy csomó felmerülő dolog, ami aztán többet érdemel, mint egy szimpla válaszkommentet, amit talán csak az fogja elolvasni, aki kapja.

Az egyik, ami nagyon megfogott, gsky mondata arról, hogy nehezen viseli az állandó változást, és én erre rádöbbentem, hogy igen, ez a bajom, hogy mióta terhes vagyok (bocs, várandós :)), minden egyfolytában változik. Megvilágosodtam, hogy ezért jött rám a dokumentálhatnék, hogy legszívesebben mindennap a pocakomat meg magunkat fényképezném, hogy ezer meg ezer dolgot találok ki, amit még mindenképpen a szülés előtt nekem meg kell csinálnom, mert próbálom lassítani az időt, megfogni a múló pillanatot, ami persze csak kicsúszik a kezem közül. Ezért sajnálom annyira, hogy alig tudtunk az utóbbi időben Budapestre vagy Tszm-re menni TB-vel, hogy együtt legyünk, mint leendő kiscsalád a nagycsaláddal, hogy minél több embernek mutathassam meg a kisPúpot, mert annyira szeretek terhes lenni (bocs, várandós) (és olyan rossz, hogy a bátyámmal vagy TB valamely tesóival például karácsony óta nem találkoztam), hátha az ő emlékezetük is segít a pillanat konzerválásában. Mert minden nap új, és minden nap más, és persze ez elvileg szuper, de egyben borzasztó fárasztó és ijesztő is. Nehéz elengedni a megszokottat, akár jó, akár rossz.

Aztán a kiságyról: amit egyelőre kölcsönkapunk, az nem igaziból kiságy, mert nem vagyok nagy barátja, sem annak, hogy éjszakánként többször felálljak és eljussak A-tól B-ig, sem annak, hogy olyan messze aludjon tőlem valaki, aki eddig velem (titokban nagy együttalváspárti vagyok, ameddig csak lehet, de psszt, ne mondjátok el TB-nek, mert elsápad). Szóval legnagyobb örömömre egy olyat kapunk, aminek csak 3 oldala van, és a mi ágyunkhoz van tolva, így van a babának van egy kis saját helye, nem parázom, hogy ráfekszem, vagy bármi, mégis karnyújtásnyira lesz tőlünk, meg a tápanyagforrástól. Remélem, gyakorlatban is beválik olyan jól, ahogy a fejemben.

Persze ez sokkal kisebb, mint egy igazi kiságy, és kb féléves korára ki is fogja nőni, de akkor majd meglátjuk. El fog férni nagyobb ágy, csak majd újabb rendezkedés kell, de egy féléves babánál nem is aggódnék már annyira, hogy valami baja esik mellettünk. Meglátjuk. Ez a mostani átrendezés egyébként mindenképpen kellett, hogy a baba ne közvetlenül az ajtó mellett legyen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.