A múltkor azt hittem, a Hamlet lesz az utolsó opera, amit még babysitter segítsége nélkül nézek végig, de tegnap volt a La Traviata főpróbája, röpke két óra, nem volt olyan nehéz végigülni, mint a Hamletet. Delphine barátnőmet vittem magammal, szuper helyünk volt a második emeleten, Bandira a lehető legjobb kilátással :)

Most épp ismétlést tartok a youtube-ról a babszemnek, és gondolkodom, mit is írjak. Mert nagyon jó élmény volt, persze Verdivel nem lehet mellényúlni, bárkinek ajánlom, akinek beleférnek a Theater an der Wien jegyárai. De valahogy nem hozta azt a nagyon magas minőséget, ami megszoktam és szeretek ott. Túl magasan van már a léc :).

Olyan tipikus kritikus vagyok, aki nem tudja, de ír róla: Violetta (Irina Lungu) hangja nekem mindig alulintonáltnak tűnt, mintha csak egy pici hiányozna hozzá, hogy igazán tiszta és csengő legyen, szerencsére később kiderült, hogy Bandi is így gondolja, és ő azért tényleg ért hozzá. Alfredo (Saimir Pirgu) meg kicsit szürke volt, bár végülis a karakteréhez ez illet nagyon.

A díszlet semmi extra, ha nem számítjuk az igazi lobogó tüzet a kandallóban, meg a felülről zölddel megvilágított plexi asztalokat a kaszinós résznél, nem volt benne olyan ötlet, ami nagyon megfogott volna (és ami annyira jellemző a TAW-os rendezésekre). Tudjátok, az a fajta pici plusz, amitől rájössz, hogy miért is nem lehet akárki díszlettervező. A rendezésben ugyanez az ötlettelenség, sajnáltam.

Ettől függetlenül jó volt azért hallgatni, TB -ék nagyon jól énekeltek :)

Nem tudom, viszont mitől van ez, de az évek során egyre kevesebb a türelmem mások problémáihoz az ilyen áltragédiákhoz. Emlékszem, mikor még tizenévesen először láttam a Toscát, azt hiszem, az volt az első, ahol tényleg átjött a sztoriból az érzelem, évekig a kedvencem volt emiatt. Aztán  Brittentől a Turn of the Screw volt a csúcspont, azt már a Theater an der Wienben láttam, azóta is borsódzik a hátam, ha rágondolok. De a Lukrécia megerőszakolása már borzasztóan lefárasztott, pedig az is szuper rendezés volt, nagyon jó elemekkel, mégis napokig bosszantotta a feminista énemet. És hát Violettát is nehezen sajnáltam meg, pedig jó sokat szenvedett a problémáján. Amikor Alberto megdobálja pénzzel a kaszinóban, az egy nagyon jól megcsinált jelenet lett. 

Aztán itt a cigányok kórusa, ennél különösen sajnálom, hogy a youtube-on csupa ilyen kosztümös feldolgozás van, ezt nagyon eltalálták tegnap. Amatőr táncosokkal, csupa nőnek beöltözött férfival, bolondozással, bikával, szuper koreográfiával. Azért csak hallgassátok és élvezzétek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.