Az egyik nagy parám az volt, hogy majd rá fogok feküdni a gyerekre és összenyomom miközben alszom, mert nekem az egész alvásban a forgolódás, hánykolódás, hempergőzés, helyezkedés a lényeg. Ahogy bemelegszik a takaró és a párna, felébredek és félálomban megforgatom, hogy újra hűvös legyen.

Aztán tegnap N.H.-né kidőlt és úgy alakult, hogy a gyerek nem középen feküdt az ágyban hanem majdnem az én részemen. Átfutott az agyamon, hogy kimegyek a kihúzhatós kanapéra de aztán úgy gondoltam egy próbát megér.

Reggel pontosan ugyanúgy keltem ahogy lefeküdtem. Az ágy szélétől két centire, a gyerektől egyre, az oldalamra fordulva. Biztos van valamilyen gén ami ilyenkor kikapcsolja a fetrengést. (fetrengén)

Vicces mert többen kérdezték, hogy nem félek-e, hogy ráfekszem. Szóval biztos más férfiak is sokat hánykolódnak elalvás előtt, közben, után.

Ma meg az volt, hogy vittem a csaphoz mosakodni és útközben rányomatott egy adag tejeskávét a hasamra és a karomra. Tisztára mint valami béna amerikai vígjátékban ahol semmi sem lehet mókásabb mint egy olyan szitu mikor a főhős valami mondvacsinált ürüggyel besározódik. :)  Leszart na.  (Ilyen kis gyerekek nem beszélnek  közönségesen.) Rákaksikázott a pocikámra. Ne izguljatok SOHA nem mondok ilyeneket.

Amúgy hihetetlenül cuki. Reggel mikor az anyja neki hattal durmol, akkor is addig-addig araszol felé (mármint a gyerek a tejszag felé) amíg a kinyújtott kezével el nem éri az anyamajmot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

babaBonBon 2012.07.26. 18:59:23

Mikor Jordi volt még ekkora manó, ugyanez történt csak apukámmal. Jordi nappal aludt, éjjel ordított. Én már teljesen ki voltam dőlve, aznap éjjel apukámon volt a sor, hogy megpróbálja elaltatni.
Az éjszaka közepén gyanúsan nagy csendre ébredtem. Rájuk néztem: Apukám az ágy legeslegszélén "élére" feküdt (és levegőt is alig mert venni, úgy aludt), Jordi meg az ágy közepén, szétnyúlva :-)
Szóval valószínűleg létezik ez a gén, de csak kisbabák jelenlétében aktivizálódik.

Válasz erre 

málnabálna 2012.07.26. 20:47:02

muhahahaaa:D előfordul!- mondaná a 4,5éves fiam ... vagy én :D (ő ici-pici becsurranást szokott ezzel a szóval konstatálni)
Az utolsó mondatot úgy imádom ahogy van!:)

p.s.a férjem sem feküdt rá 1x se egyik gyerekre se, pedig jóóó sokáig aludtunk együtt... elsővel kb.2-2,5éves koráig, a kicsi Lilivel(22hó) meg most lesz váltás, ideig-óráig kiságyban is elvan, de rendszerint átkerül éjjel hozzám/közénk ;)

Válasz erre 

Kalor 2012.07.26. 21:52:54

a gyerekkel alvas nagoyn klassz dolog, es "veszelyes", mert eleg nehez rola leszokni. jo lenne mar kenyelmesebben, terpeszkedosen aludni, meg minden, de eszrevettem, hgoy valahgoy mindig olyankor kerezem meg tole, nem akar-e mar atokoltozni a tesokhoz a gyerekszobaba, amikor morcos, es ugyis azt mondja, hgoy marpedig nem. nem birom abbahagyni, na. :)

nalunk a legdurvabb sztori gusztustalankodas temaban annyi volt (ES MOST INNEN NE OLVASSA, AKI NEM BIRJA A GUSZTUSTALANT, MERT NEM LEHET SZALONKEPESEN LEIRNI!!) amikor az erzekeny gyomru gyermeket az apja felfele dobalta, es egy kis nevezzuk-büfinek tavozott a gyerekbol, egyenesen az apja rohogestol tatott szaja iranyaba.... es jo volt a celzas. ha eljon a dobalozos idoszak, tessek ovatosnak lenni. :)

Válasz erre 

nux vomica 2012.07.28. 16:16:13

Szerintem a félelem "a ráfekvés, jaj meg ne essék"
minden szülőben ott van, de több éves tapasztalat, több gyerekkel is azt mutatja, hogy valahol ők húzzák meg a bűvkörüket, amibe mi nem fekszünk bele.
Én legalább is, érzékeny lévén mások rezgéseire, így éreztem. Természetesen nem az első gyereknél! ezt később tanultam TŐLÜK.

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.07.31. 10:48:24

@Kalor: fúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúj :)))))))

Válasz erre 

TáltosBandi 2012.07.31. 11:27:11

@Kalor: Ez MINDIG erdekelt,(izgatta a fantaziamat, csak az izgalom szot nem szeretnem felreertheto kontextusban hasznalni:) hogy ilyen gyerekbelehany apa szajaba amik tolunk nyugatabbra viccesek foleg, megtortennek-e behuzott fuggonyok mogott normalisnak tuno csalodok eleteben is?

Válasz erre 

TáltosBandi 2012.07.31. 11:28:32

@málnabálna: Imadom ha imadjak egy mondatomat.

Válasz erre 

Kalor 2012.07.31. 13:18:00

@TáltosBandi : abszolut. egyebkent azt hittem, az erdekelt, milyen ize volt. engem legalabbis rogton az erdekelt, es keseru. bocs, ha tul sok info ez mar, es nem erdekelt. :)))

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.07.31. 14:59:27

@Kalor: engem érdekelt :))))

Válasz erre 

missMarple 2012.08.01. 10:23:03

@TáltosBandi : Vén kéjenc.Egyébként meg minden nőnek ezt mondja!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: