2012.07.26. 12:38
A moccanás nélül alvó fakír
Az egyik nagy parám az volt, hogy majd rá fogok feküdni a gyerekre és összenyomom miközben alszom, mert nekem az egész alvásban a forgolódás, hánykolódás, hempergőzés, helyezkedés a lényeg. Ahogy bemelegszik a takaró és a párna, felébredek és félálomban megforgatom, hogy újra hűvös legyen.
Aztán tegnap N.H.-né kidőlt és úgy alakult, hogy a gyerek nem középen feküdt az ágyban hanem majdnem az én részemen. Átfutott az agyamon, hogy kimegyek a kihúzhatós kanapéra de aztán úgy gondoltam egy próbát megér.
Reggel pontosan ugyanúgy keltem ahogy lefeküdtem. Az ágy szélétől két centire, a gyerektől egyre, az oldalamra fordulva. Biztos van valamilyen gén ami ilyenkor kikapcsolja a fetrengést. (fetrengén)
Vicces mert többen kérdezték, hogy nem félek-e, hogy ráfekszem. Szóval biztos más férfiak is sokat hánykolódnak elalvás előtt, közben, után.
Ma meg az volt, hogy vittem a csaphoz mosakodni és útközben rányomatott egy adag tejeskávét a hasamra és a karomra. Tisztára mint valami béna amerikai vígjátékban ahol semmi sem lehet mókásabb mint egy olyan szitu mikor a főhős valami mondvacsinált ürüggyel besározódik. :) Leszart na. (Ilyen kis gyerekek nem beszélnek közönségesen.) Rákaksikázott a pocikámra. Ne izguljatok SOHA nem mondok ilyeneket.
Amúgy hihetetlenül cuki. Reggel mikor az anyja neki hattal durmol, akkor is addig-addig araszol felé (mármint a gyerek a tejszag felé) amíg a kinyújtott kezével el nem éri az anyamajmot.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
babaBonBon 2012.07.26. 18:59:23
Az éjszaka közepén gyanúsan nagy csendre ébredtem. Rájuk néztem: Apukám az ágy legeslegszélén "élére" feküdt (és levegőt is alig mert venni, úgy aludt), Jordi meg az ágy közepén, szétnyúlva :-)
Szóval valószínűleg létezik ez a gén, de csak kisbabák jelenlétében aktivizálódik.
málnabálna 2012.07.26. 20:47:02
Az utolsó mondatot úgy imádom ahogy van!:)
p.s.a férjem sem feküdt rá 1x se egyik gyerekre se, pedig jóóó sokáig aludtunk együtt... elsővel kb.2-2,5éves koráig, a kicsi Lilivel(22hó) meg most lesz váltás, ideig-óráig kiságyban is elvan, de rendszerint átkerül éjjel hozzám/közénk ;)
Kalor 2012.07.26. 21:52:54
nalunk a legdurvabb sztori gusztustalankodas temaban annyi volt (ES MOST INNEN NE OLVASSA, AKI NEM BIRJA A GUSZTUSTALANT, MERT NEM LEHET SZALONKEPESEN LEIRNI!!) amikor az erzekeny gyomru gyermeket az apja felfele dobalta, es egy kis nevezzuk-büfinek tavozott a gyerekbol, egyenesen az apja rohogestol tatott szaja iranyaba.... es jo volt a celzas. ha eljon a dobalozos idoszak, tessek ovatosnak lenni. :)
nux vomica 2012.07.28. 16:16:13
minden szülőben ott van, de több éves tapasztalat, több gyerekkel is azt mutatja, hogy valahol ők húzzák meg a bűvkörüket, amibe mi nem fekszünk bele.
Én legalább is, érzékeny lévén mások rezgéseire, így éreztem. Természetesen nem az első gyereknél! ezt később tanultam TŐLÜK.
Utolsó kommentek