Szóval ott tartottunk, hogy TB két öccse várt minket a Keletiben, hazavittek (na, Lilinél itt borult ki a bili, sírdogált a kocsiban), megágyaztak, vacsorával kínáltak, vigyáztak a babára, míg zuhanyoztam, egyszóval felelősségteljes nagybácsiként viselkedtek, szerettem.

Másnap reggel aztán még megérkezett TB apukája, bátyja és húga, és együtt átautóztunk Szlovákiába, hogy ott találkozzunk egyrészt TB szűk családjának másik felével valamint még úgy harminc másik távolabbi rokonnal (nem, nem tótok, csak oda lett szervezve). Mindig is irigyeltem az amerikai blogokon gyakrabban megénekelt family reunionokat, hát most itt voltam egy élőben, szuper volt. Mondjuk minket aztán extrán körbeugráltak, a legfiatalabb Táltos-lány miatt, akit két határon is átcsempésztem, hogy ott lehessen. Kint voltunk egész nap egy fedett teraszon, együtt ebédeltünk, uzsonnáztunk, vacsoráztunk, iszogattunk és beszélgettünk, röplabdáztunk ( vagyis próbáltunk, mindenesetre nem csak az évszámokat felejtettem el a gimi óta) fotózkodtunk ("együtt a legöregebb és a legifjabb Táltos"-kép is készült ám, több, mint 80 év a különbség), fűben heverésztünk, nagyon jól éreztem magam.

Egy családi találkozós nap olyan, mintha egy háromkötetes családregényt olvasnál, (mondjuk mint az Apák könyvét, vagy a Száz év magányt, csak kevesebb név egyezett), rengeteg történettel (több verzióban :)), sok szereplővel, ezeréves, és egészen új fényképekkel (fekete-fehér és iPadon mutogatott digitális képek egymás mellett). A Táltos gén ráadásul nagyon erős, így az arc, amit szeretek, kis részleteiben jön ilyenkor minden oldalról szembe, bár azt hiszem, ezt a tavaly esküvő után is írtam már. Szerettem. Sajnáltam, hogy Lili nem idősebb pár évvel, hogy legalább kicsit emlékezzen erre a napra, szerintem akkora élmény, még ha közben rohangászna is fel-alá. A tudat, hogy ott van mögötted 40 másik ember, képletesen és ténylegesen is, szerintem párévesen is bevésődik a lelkedbe.

Ja, és az priceless, mikor az évente (vagyis tavaly először, most másodszor) látott rokon azzal indít, hogy kész van-e már TL takarója? Látta a blogon... :))) Szeretem. (hát, ha még kommentelnének is! ;))

Aztán ott is aludtunk, ha nem is mind (annyira béna vagyok, tök elfelejtettem, hogy hullócsillagot kéne nézni, pedig egy erdő közepén voltunk, nagyon szép volt az ég), s másnap, huszadikán, nagyon-nagyon kényelmesen indultunk el hazafelé Bp-re, útközben meg-megállva. Estére én is, Lili is teljesen kidőltünk, így kihagytuk a tüzijátékot (egy pár éve még azt gondoltam, nem hagynám ki sosem, ha Bp-n vagyok), helyette beszélgettünk rengeteget TB anyukájával. Volt mit feldolgozni. Másnap még ott maradtunk, látogatókat fogadott Lili (a tesóm szerint én mindig másokhoz szervezem a látogatóimat, de hát mit tegyek, ha nincs otthon saját lakásom?), meg nagymamázott sokat, kicsit nyűgösen. Nagyon meleg volt, én sem csináltam semmit. Vagyis horgoltam volna, ha nem hagyom Bécsben a majomprojekthez való horgolótűmet.

Este meg felkerekedtünk a rég nem látott Keletibe, hogy elkapjunk egy Bécsbe tartó RailJetet, amiről Győrben, az ellenség megtévesztése végett leszálltunk. TB három tesója is kikísért, édesek voltak, ahogy álltak a peronon, mint az orgona sípjai. 

folyt. köv. további családtagok tűnnek fel a színen, és még többet utazunk

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr194762727

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Troppauer Hümer 2012.09.12. 14:28:00

Olvastam.Elfogyott az előző lendülete?
A kép sem javított volna rajta!
Kíváncsian várom az utazásokat !
Az utazások, csak hasznára válnak az írásnak.T.B.-re is ráférne egy kis utazás !
süti beállítások módosítása