2012.09.14. 23:13
Az augusztusról III.
Szóval ott hagytam abba, hogy leszálltunk Győrben a RailJetről, mert egy egész kis fogadóbizottság várt ott minket a nagy nyári éjszakában (na jó, fél kilenc volt). Az ilyen vonatos utazásaimat egyébként úgy kell elképzelni, hogy általában valaki kivisz, kikísér a vonathoz. A kis euregios Siemenseken (duquesa, ugye Siemensek?) nincsen semmi gond, mert alacsonypadlósok, és gurulós nagytáskával megyek (plusz Lili a hasamon, plusz pelenkázós hátizsák), de mondjuk egy nagy vonatra felszállni már jól jön a segítség. Leszállásnál meg nagyon szépen szoktam mosolyogni valami férfiemberre, de legtöbbször (10ből 8szor) már hamarabb odajönnek, hogy segítenek. A múltkor lépcsőzni sem kellett az átszállásnál, egy fiú mégis áthúzta a táskám egyik vonattól a másikig. Mert ennyire jófejek az emberek. Csak mondom.
Na, élveztük kicsit a szüleim vendégszeretetét, meg újfent a kis unokatesók nyúzták Lilit, aki hatalmas mosolyokkal hálálta meg a törődést meg a non-stop éneklést. Annyira meleg volt, nem igazán csináltunk semmit, vagy nem emlékszem. Mondjuk lopkodtuk a szőlőt a tőkéről, meg tollasoztunk is, mint a régi szép időkben. Meg ajándékkönyvet vadásztunk unokahúg nr1-nek. Aztán mielőtt elkezdődött volna az iskola, mind elmentünk a Pilisbe a tesómékhoz szülinapozni. És együtt volt az egész család, kivéve TB-t, szóval fényképeztünk nyolc unokát egy rakáson. Nem is olyan sok ám, ha úgy aranyosan, rendesen egymás mellett üldögélnek a kanapén. Aztán én-mi ottaludtunk még két éjszakát, Lilinek mondtam, hogy használja ki, mert S-nek, unokaöccs nr2-nek mindene megvan ám ami egy babaélethez kell. Így kipróbáltuk, milyen a járókában lenni, meg az állványos babakádban fürödni, meg megnéztünk egy igaz babaágyat, babaszobában, és használtuk a babaőrt. Azért Lili mégis velem aludt a kanapén.
Már biztos unjátok, ezért rövidre fogom, de hogy azért meglegyen, hogy kertészkedtünk is, meg almáspitét sütöttünk, meg játszottunk a két babával, aztán hazautaztunk Tszm-re, hogy onnan két éjszaka után Bécsbe vonatozzunk, ahol már várt minket TB, meg a húga, meg a barátja, nagyon finom melegszendvicsillattal (meg melegszendóval is). És még mást is főztek, meg társasoztunk is, meg mászkáltunk a városban. Így múlt el a világ dicsősége az augusztus* egy szempillantás alatt. Sőt a nyár is. De jó volt, és ahhoz képest, hogy egy 3napos babával kezdtük a nyarat, a végére egy nagy negyedévesünk lett, aki jókorát nőtt, közben bejárt Tolnát, Baranyát, tudtunk kicsit nyaralni is, pihenni is (öö, mit is pihentem én ki? mert nem a munkát, szerencsére-sajnos), meg együtt lenni is. Nincs hiányérzetem, így most örömmel mutogatom TL-nek az őszt, mert ilyet még nem pipált. Egyelőre tetszik neki.
(jajistenkém, ahogy leírtam az utolsó mondatot, belémhasított a felismerés hogy egy ideális blogban, most itt lenne min. egy kép a babáról, amint jól felöltöztetve mosolyog a kamerába, a kis barackfején lobog a haja az őszi szélben, szemerkél az eső, és a háttérben érik a szőlő. Bocs. Képzeljétek el.)
* ezt hogy mondják? sic transit gloria Augusti? :))) volt egy osztálytárnőm alsóban, mikor angolórára az volt a házifeladat, hogy írjuk össze, mi lenne a menü egy birthday partyn, azt bírta mondani, hogy I make palacsint.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
perger.laszlo · http://www.rejtelmek.hu 2012.09.15. 01:48:21
Valamint sic transit gloria dundi, azaz előbb-utóbb mindenki kövér lesz. :-)
málnabálna 2012.09.15. 17:59:29
igen, igen ám hiányolom a képet a kisbarackról lobogó hajjal!! :) amúgy tökjóóóó volt olvasni ezt az élménybeszámolót (is)!! egyre inkább repülnek a nyarak és évek (asszem a gyerekeknek tudható be + öregszem valószínűleg és félek a haláltól is kicsit-csitt-csitt, nem szóltam semmit!)
Utolsó kommentek