2012.11.21. 19:34
Az élet egy nagy takaró
Szóval szegem be a zöld takarót, de a sarkánál kicsit elakadtam, mert derékszög, nem tudom, hogy kanyarodjak szépen a pelenkaöltéssel. Mindegy, megoldom átlósan, végülis nem rossz. Este az ágyban, elalvás előtt beugrik, hogy le is vághatom a takaró sarkát, nem kell derékszögűnek lennie. És ettől olyan felszabadult leszek, elönt az érzés, hogy szabad vagyok, bármit megtehetek, az én takarom, én csinálom. Bármit. Megtehetek. Wow.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nux vomica 2012.11.21. 21:51:20
A felszabadító gondolataid jóóók!
vackor1b 2012.11.23. 09:18:00
És egy takaró sarka tényleg nem a világ :D Neked mondjam, hogy sok ilyen kis apróság segít közelebb vinni, hogy a nagyobb dolgokban is meglássuk a szabadságot?
(Fú ha, azt hiszem, túltöltődtem energiával, nagyon pörgök. Légyszi viseljétek el ;) )
Utolsó kommentek