8 hónapos lett a legcukibb cuki. Azt hiszem, az első hónap volt a születése óta, hogy nem hízott egy kilót, de igazság szerint nem mértem. Valahol a 10 és 11kg között van, nem fogyott, az biztos. Lassan kell majd dokinénihez menni. (Kicsit parázom tőle, mert félek a határozott és szigorú nőktől, és meg kell vele beszélnem, hogy tetanuszoltást szeretnénk, de a többit továbbra sem, köszönjük.)

Négykézláb felhúzza magát, és ringatózik, valamelyik nap még az egyik lábát is felemelte. Azt, hogy kúszni előrefelé is lehet, egyszerűen nem érti, pedig az ereje meglenne hozzá, fókába kinyomva órkig tudja magát tartani. Meg olyat is csinál, hogy felnyomottfenekű fekvőtámaszba áll, ezt is tudja addig tartani, amíg minden jelenlévő meg nem csodálta a szobában. Ha felemelem magasra (pár mp-ig bírom csak, dobálgatni se megy sokat), akkor is rögtön azt keresi a szemével, hogy ki van még ott, aki látja, és vigyorog rá onnan fentről ezerrel. 

Táltos Bandit szereti utánozni, van videónk közös fekvőtámaszozásról, nagyon komolyan csinálja a kisrubinreka. Ha Bandi dobol a kezével, azt is utána csinálja, valamint anyukám telefonjának a kicsöngését is tökéletesen leutánozta (hangmagasság, időtartam), mikor anyukám kihangosítva hívott valakit. 

Egyre többet beszél. A mamma már ugye régen megy, PaPa, aPa, BaBa, Te! tetetetete, kérdésre Ige(n)-nel is felelt már többször, annyira adekvátan használja, és olyan tisztán mondja, hogy nehéz nem túlbecsülni. Én szoktam neki mondani, hogy Hoppá, meg hoppácska, mikor felemelem (most nem azért, de hány férfi edz tizenkilós súlyokkal?), és arra is mondogatja, hogy hoPa! 

A lábfejét (vagy azon a zoknit) még mindig kóstolgatja, és balettozik evés közben (megfogja a lábfejét és kiegyenesíti a térdét), ezt valamiért nagyon szeretem.

A tejen kívül a papírt hajlandó megenni, utóbbit bármilyen formában, a selyempapirtól a kartonig bármi jöhet. Próbálom kimenteni a kezéből, amit lehet, de a pelusban sok kis fecni van így is. Rosthiány? És mindent megrág, papucsot (fúj), szőrös takarót (fúj), ujjat, más ujját, játékokat, könyvet, ruhát. A pohár vízből a poharat szereti nyalogatni, a vizet kifolyatja oldalt.

Éjjel kétszer kel enni, szerintem erről le fog szokni, ha végre hajlandó lesz mást is elfogadni, kevés lehet már a tej neki. Mert tényleg csak eszik rendesen és alszik vissza. Meglátjuk.

Megválogatja, hogy kire mosolyog, van, akire rögtön, van, akire csak pár együtt tôltött nap után, van akire sosem. De senkire sem olyan szépen, mint Táltos Bandira. Akkor az arca maga a manga-szemű boldogság, hatalmas mosolyba öltve. 

Fürödni nagyon szeret, főleg Bandival, ha meglátja az apját a kádban, majd' kiugrik a kezemből (=kalimpál kézzel-lábbal). Vannak gyönyörű fürdőjátékaink, de egyenlőre csak szopogatni jók, mondjuk olyan arccal vadássza le a fókát, mint egy kéthete éhező eszkimó. 

Még mindig nagyon türelmes. Akkor sír, ha már nagyon éhes, előtte azért jelezget tátogva. Meg akkor is sír, ha nem aludhat eleget. A mút héten gond nélkülelfogadta a pótanyukákat, kisebbik nővérem a manducában is hordozta ide-oda, boltba, suliba, oviba. A hordozóban egyébként is jól elvan, nézelődik, beszélek hozzá, az utcán mindig csodálkoznak az emberek, hogy milyen nyugis a baba. 

Kéne valami kevésbé jót is írnom, hogy objektívebbnek tűnjek. Apukám szerint el lett kényeztetve. Tény, hogy sokat van kézben, sokat vagyunk mellette, és ha fáradt (délutánonként már általában), akkor ott kell lenni vele. Szopizva alszik el, néha órákat töltök vele, míg ő félálomban kényelmesen befészkelődik a karomba, de rögtön óbégat, ha le merem tenni. Néha gondolkodom rajta, hogy hogyan csinálhattam volna ügyesebben, de az biztos, hogy nálunk nem volt/lesz olyan, hogy "hagyja csak anyuka, majd álomba sírja magát". Akkor már inkább altatom minden este egy órán keresztül. Na, ennyit a nem-pozitívumokról.

Olyan finom a mozgása, hogy fel tud csippenteni egy hajszálat, pontosan és finoman átveszi a másik kezébe, és aztán beteszi a szájába (ö, bocs, aki nem ezt várta a végére :))

Ja, és majdnem elfelejtettem, puszit is ad. Vagy cuppant a levegőbe, vagy odahúzza a ember fejét, és rászorítja a csukott száját az arcra.

Egy cukros kisdió.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hbogi87 2013.02.06. 09:17:55

Annnnyira édes!!!!! <3
A nem-pozitívumokról: L. sem alszik el egyedül, öt is simogatni kell, meg szopizik közben. Engem nem zavar, az alatt legalább pihenek én is. Most arra gyúrok, h. "együtt" házimunkázzunk ( én csinálom, ö nézi), nehogy nagyobb korában az a tévképzete legyen, hogy Anya= szórakoztató személyzet, a lakást meg szorgos manók takarítják ki, amíg ö alszik. Ìgy lelkifurdi nélkül pihenek én is az ö alvásidejében.

(A tetanusszal kapcsolatban majd kérdeznék, mert úgy néz ki, hogy aug.végén- szept.elején repülünk nagyilátogatóba...ha nem felejted el, szólj majd rám, h. erröl beszéljünk!!)

Válasz erre 

Zazálea 2013.02.06. 14:04:47

ez a baba csúcskategóriás,ez van :)

Válasz erre 

Ziebi 2013.02.06. 16:41:53

azt hittem túlzol. de aztán megnéztem a videót. tényleg cukrosdió. :)

Válasz erre 

birgics 2013.02.07. 07:07:04

Nagyon édes TündérLili a videón, látszik rajta nagyon büszke arra, hogy ennyire ügyes már! Ahogy figyel a kamera felé, hogy veszed ezt is, ugye? Zabálnivaló :)) Azok az édes kis sonkák...nem is tudom, hogy lehet megállni, hogy reggeltől estig ne csak benne gyönyörködjetek :D

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.02.07. 08:14:14

@Zazálea: ez van, bele kell nyugodnunk abba, hogy így alakult (csakazértsincskettőspontzárójel)

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.02.07. 08:15:37

@birgics: Igen, amíg nem videóztam, sokkal fegyelmezettebben csinálta a feladatot :) és nem álljuk meg egyébként :)

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.02.07. 08:16:37

@Ziebi: SOHA nem túlzok. Az a Bandi. :)

Válasz erre 

Xerxe 2013.02.07. 13:28:20

Öhm. Szvsz az altatás kérdést gondold át... Már ha nem akarsz odáig eljutni, hogy csak és kizárólag veled aludjon el még két év múlva is. Nem kell hagyni órákig bőgni, de lehet "trenírozni", hogy napról-napra leszoktatod arról, hogy csak te tudd elaltatni. Óriásit lehet ezzel szívni, mikor később már nagyon rád nő. Persze lehet te más elvek mentén nevelsz és szívesen ringatod órákig.

Válasz erre 

Gem 2013.02.07. 21:51:30

@Xerxe: Én nem látom annyira vészesnek a helyzetet. Mondjuk én emlékszem, amikor az első gyerekem olyan másfél éves kora körül semmi pénzért nem volt hajlandó este elaludni, illetve aludt addig, amíg ott voltam a kiságy mellett(!), de ahogy elmozdultam volna, egyből óriási ordítás volt a reakció. Aztán egyszercsak magától abbahagyta (vagy legalább a nagyon vészes felét abbahagyta), még épp időben ahhoz, hogy a megszületendő húgával töltött éjszakák előtt aludjak egy pár hetet. De igazából három és fél éves lett, mire teljesen megértette, hogy az alvás nem egy tragédia, és nem fog eltűnni közben sem a világ, sem a mami. Mondjuk a pakliban az is benne van, hogy rengeteget költözködtük és utaztunk vele (akkoriban én is inkább költöztem ablakmosás helyett...), és én voltam az egyetlen fixpont az életében, ezért nem nagyon/sokáig tudtam rá haragudni, hogy nem hagy aludni éjjel. Én azt gondolom, hogy elrontani/elkényeztetni egy gyereket csak onnantól és csak olyan dolgokban lehet, amikor már megbízhatóan megérti, amit mondasz, illetve amikor teljesen adekvátan tud igen/nem döntéseket hozni, amelyeket esetenként nem szabad ráhagyni, ha más az álláspontunk.

Válasz erre 

nux vomica 2013.02.08. 10:51:19

Bájos, aranyos, szeret középpontban lenni, szereti, ha figyelik.Nincs elkényeztetve de mondhatod neki, hogy a cici táplálék és nem cumi. Megfogja érteni, nem is olyan sok idő múlva!
A videon 1x előre is elmozdul, nem csak hátrafelé :-)

Válasz erre 

nux vomica 2013.02.08. 10:55:35

@Xerxe: minden gyerek az anyjára van ebben a korban hangolódva. jár neki az altatás, most cicivel, később dúdolással, mondókával, mesével, öleléssel, dajkálással, simivel.
Vigye csak ezt a boldog érzést L., hogy később boldog felnőtt legyen.

Válasz erre 

Xerxe 2013.02.08. 12:12:25

@Gem: Ha valami okból jelzi a gyerek, hogy baj van, anya szükségem van rád, nem kérdés, hogy én is ülök az ágya mellett, meg veszem magam mellé. Mondjuk most, hogy beteg volt, kérdés nélkül aludt velem, mivel egész nap az ölemben ült, le sem volt hajlandó mászni, így értettem, hogy most szüksége van rám. Azzal nem értek viszont egyet, hogy nem lehet őket elkényeztetni. Sok anyuka azért altatja, mert azt hiszi, hogy a gyerek egyébként nem aludna el, aztán rászoktatja, később meg nem érti, hogy miért visít a gyerek, ha nem altatja minden áldott este. :) Egyik ismerős hölgynél ez úgy zajlott, hogy "jaj, olyan édes, vele alszom". 7 évesen még mindig nem tudta kitenni az ágyukból és ki volt akadva. :) Nyilván ezek végletek. Meg mindenkinek a saját döntése, hogy mennyi időt szeretne az altatási procedúrára szánni. Úgyhogy be is fogom a számat, csak én nagyon sok helyen látom, hogy ebbe a hibába belecsúsznak.

Válasz erre 

Xerxe 2013.02.08. 12:14:55

@nux vomica: Igen, én is majdnem minden este mesélek Olivérnek. Viszont nem alszom vele, csak ha muszáj, és nem altatom. :) De ez megint egyéni dolog. Én nem tudok aludni, ha mellettem van a gyerek, meg a férjem ilyenkor kiköltözik a hitvesi ágyból. Egyébként meg apával szeretnék "aludni" este. ;) És nekünk is jár közös idő!!! Nem csak a gyereknek. De ez csak én vagyok.

Válasz erre 

Gem 2013.02.09. 13:15:50

@Xerxe: Persze, ebben teljesen igazad van, hogy sok helyen belecsúsznak ebbe a hibába, én is ismerek olyan családot, ahol szerintem leginkább az anyukának lenne szüksége pszichológusra, hogy a hatéves gyerekével ne aludjon együtt és ne etesse éjszaka cumiból - szerintem nem akarja engedni felnőni a gyereket. Én annyiból vetettem csak Neked ellen, hogy szerintem NH-néék esete még bőven a normálison belül van. Én például nem láttam még olyan 4-5-6(-7-...) hónapost, aki anyatejes volt és este nem a "vacsorán" aludt volna el. Ebből a szempontból az elválasztás és a vacsora utáni fogmosás nagy vízválasztó, akkor viszonylag hirtelen át tud rendeződni az altatás.

Válasz erre 

Kalor 2013.02.09. 21:36:22

en ismerek olyan csaladot, ahol az egesz csalad egyutt alszik. es nagoyn normalisak. csak mondom. mindenki tegye ugy, ahogy jo. ahol ez "kóros", ott korantsem a kozos agybol kiszoktatas a megoldas, hanem valahol egesz mashol van elejtve a problema forrasa. peldaul itt: csakazolvassa.wordpress.com/
es ezen allatira nem segit, ha kioktatjuk az illetot, hogy mekkora balfek.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: