Nahát, már többet volt kint, mint bent. 11kiló, centire valahol a 80 alatt van, de ruhában 80-as. Azt hiszem, most kicsit megállt az őrült növekedés. Ebben a hónapban rengeteget változott a viselkedése. Valamikor a hónap elején megtanult kúszni előre (csak a megfelelő motiváció kellett: egy iPad, amin ment egy film), milyen anya vagyok már, hogy erről nem írtam külön posztot. Négykézláb állogat, és néha oldalra billenti a fenekét, szóval már nincs messze az ülés. Hústvétra bicikliülés kap, jajdejó. Vagy az inkább az én ajándékom lesz?

egy sikoltozós délután után úgy éreztem, nekem el kell kezdenem az év takaróját horgolni, különben én is sikoltozni kezdek. Kihoztam a fonalakat, és kiderült, Lili az én lányom: attól kezdve csönd volt és molyolás

Integet! Ez annyira,de annyira édes. Nem feltétlenül pápázik, inkább ez is a kommunikáció része. Ha mondani akar valamit, vagy jelezni, akkor is integet. Megunhatatlan.

Az is már hetek óta megy, hogy dolga köziben ránk hajtja a buksiját, kicsit töltődik, aztán megy tovább. Ha idegen jön a lakásba, és a karomban van, akkor is bújik picit, fura elképzelni, hogy mondjuk fél éve, mikor komoly kis arccal figyelgetett bennünket, még találgattuk, fog-e vajon minket egyszer is szeretni.

Lassan olyan a karom, mint Madonnáé (az énekesé). A vonatozás egyre nagyobb kihívás, mondjuk egy laza 3 órán keresztül megtartani az ölemben az állandóan mozgó tizenegy kilóját felér egy ironman triatlonnal.  

Imádom a kis babameleg puhaságát, a kerek állát, a meggyhús ajkát, és az orrát, ez az egyetlen testrésze,ami nem nőtt, mióta megszületett. Meg a Buddha-hasát, a hosszú ujjait, a husi karokat, jaj, mindent! 

Úgy alszik, hogy széjjelveti a két karját, kétség nem férhet hozzá, hogy az övé a 160centi egyharmada. Azért néha kicsit összehajtogatjuk. Egyébként abszolúte nem kell vigyázzban aludni mellette, bár volt, hogy ráfeküdtem a karjára, de elég egyértelműen szólt. Meg hát már akkora, hogy nem lehet nem észrevenni. 

Reggelenként nyálas csókot lehel nyom az arcomra, és a biztonság kedvéért kicsit szivogatja is, hátha onnan is jön tej. 

Énekel, beszélget, tesz-vesz, pakol, magára rántja a nagy, fedeles kosarat,  aztán ijedten pillog a rázúduló hagymalavina alatt.

Apa csak egy van. Ráadásul olyan erős, hogy föl-le emelgeti a kislabdát a kádban fekve, mintha ugrálna a hasán a baba,és ez nagy nevetéssel, valamint hatalmas locspoccsal jár. És a kislabda közben engem néz, hogy látom-e, hogy neki mennyire jó. Látom.

Igaziból mindent szívesen megkóstol, csak ne kelljen lenyelni. Bármit eszem, jön kuncsorogni, aztán a kapott falatot hosszan forgatja a szájában. TB szerint én is lassan eszem, biztosan tőlem örökölte. Szerintem nem eszem lassan, vagy hát kihez képest. TB-hez képest igen. 

Úgy tűnik, a kölespép, megnyugtató, papírhoz hasonló ízével, és épp csak annyi rizstejjel felöntve, hogy gyurma állaga legyen , egészen ízlik neki. Ja, és a kanalt szereti rágcsálni, de enni az én ujjamról finom. És mert egy ilyen ősanya vagyok, megengedem. Megyek is, rajzolok Birtokoséknak egy pár barlangrajzot.

A dokinéni akart tőle vért venni, hogy meglássa, nem vérszegény-e. Az egy percig sem zavarta, hogy a gyerek mindennek kinéz, csak vérszegénynek nem. Nem engedtem, végül. Olyan furák ezek az osztrak orvosok, csak a labornak hisznek, meg az ultrahangnak. A dokinénitől egyébként más okokból, de közös megegyezéssel búcsút vettünk, a következő kötelező vizsgálatra (áprilisban) újat keresek.

A hallása szuper, és figyel a nevére. A baba-mama-pápá mellett vannak napok, amikor kisoroszlán (váááá!), és a múltkor a bekapcsolt Kalákát, hangos Há! Há! Há! felkiáltásokkal fogadta. Lehet, gyakrabban kéne zenét hallgatnunk.

Mit is írhatnék még... Igazság szerint én mindig fiús anyukának tartottam magam. A fiúkkal tudok bánni (höhö), eccerűek kiismerhetőek, meg hát ugye az évek, meg a rutin. De a lányokkal mindig bajban voltam, és kicsit meg is ijedtem, mikor már tudtam, hogy TL lány lesz (nem kellett az UH-ig várni, mert valahogy egyértelmű volt). Aztán megszületett, és csak Janikovszkyt tudtam idézni: hát hogy is lehetne fiú, mikor lány? És azóta úgy érzem, jutalomból kaptam kislányt, a nőiességem jutalmából, azért, mert hát ki más nevelhetne lányt, ha nem én*.

Buddhacici - aktuális kedvenckép

* ez egyben üzenet a 15 év múlvai önmagamnak. Vagy hogy mondják ezt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zazálea 2013.03.05. 09:49:20

én ezt az ingerlést már nem bírom tovább, mindjárt leiratkozom. vagy jól elmegyek hozzátok! :D

Válasz erre 

Kalor 2013.03.05. 14:27:15

Nagyon cuki. Es ruhaban ugy neztem, mintha nyult volna mar valahogy, de a kadas kepen azert latszanak meg a formas kis hurkacskak.
Nem csak az osztrak dokik furak. :)

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.03.06. 11:20:41

@Zazálea: Hm, hát, melyiket választod? :)))

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.03.06. 11:23:44

@Kalor: Igen, nyúlt, de azért csak magához képest, egy puttót mégsimán lealázna.

Otthoni orvosokból csak válogatott csapattal találkoztam, szerencsére, így nyilván nem objektív a véleményem. De azért egy esetleges civilizációs mélyrepülés esetén jobban örülnék, ha olyan orvosokkal lennék korülvéve, akik még használják a szemüket/fülüket/kezüket... :S

Válasz erre 

babaBonBon 2013.03.06. 17:53:04

nem az orra az egyetlen, ami nem nőtt - lefogadom, hogy a szája is pont olyan csöpp, mint mikor született :-)

Válasz erre 

babaBonBon 2013.03.06. 17:54:13

ja és akkor most körülbelül ugyanakkora, mint Adelka - aki februárban lett 2ésfél :-D

Válasz erre 

vackor1b 2013.03.07. 15:30:04

Ez már a második fotó, ahol magamat látom viszont ennyi idősen (csak az arcunkat) :) Pedig a nózink nem is hasonlít ;)

Válasz erre 

nux vomica 2013.03.10. 19:36:35

Itt is gyönyörű. De talán nem érti, ilyen hurkákat hogy mer a mami fényképezni:-)

Válasz erre 

pjulcsy 2013.03.11. 21:28:34

Ej, de nagyon rég jártam felétek és ej, de nagyot nőtt ez a lány! Széltében is, hosszában is:))))
Csodaszép egyébként, én is imádnám:)

Válasz erre 

Dr.Tudor 2013.03.14. 22:12:28

Két gyerek egy kádban ?
Egyik sem pisil bele?
Praktikus ?
Higiénikus?
Etikus?
...Kus, kus, kus...

Válasz erre 

Gem 2013.03.21. 14:22:00

Vérszegénység: a nagykönyvek szerint azért kezdjük a hozzátáplálást a zöldségekkel hat hónaposan, mert ekkortól a rost és a vas mennyisége már nem elég az anyatejben. Ez a statisztika legalábbis. Gondolom azért akarta doktornéni ellenőriztetni Lili vas-szintjét, mert nem eszik zöldségeket.

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.03.27. 16:01:42

@Gem: Csakhogy a dokinéni nem tudja, hogy Lili mit (nem) eszik.

Válasz erre 

hbogi87 2016.11.06. 17:45:45

Miert csereltetek le a doktornenit?

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: