Úgy volt, hogy a hétvégére hazalátogatunk a kisbársonnyal, szombaton lesz Bandi egyiklegjobb barátjának az éves rendes szülinapi kirándulása, Bandi nem tud jönni, de mi képviselhetnénk a csaladot, és le is szerveztem TB anyukájával, hogy náluk leszünk. Úgy örültem, TL már úgyis rég töltött el hosszabb időt a bábuskával, én meg menőztem volna, hogy babával kirándulok. De végülis nem találtam fuvart, a vonathoz pedig sem lelki, sem materiális energiával (értsd pénz) nem rendelkezem momentán. 

És aztán tegnap még arra is rá kellett döbbennem, hogy talán nem is bírnám egyedül Lilit egész nap. Mondjuk talán a hátamon még jobban, oda ritkábban teszem, mert többnyire egyedül megyünk sétálni. De rossz volt arra gondolni, hogy már nem tudnék akárhány kilométert lesétálni vele, mert egyszerűen elfáradok. Talán edzenem kéne. 

Na mindegy,amiért ezt az egészet leírtam, az az, hogy néha olyan jól megtámogatják a körülményeim a céljaimat, hogy például haza szeretnék menni, és pont alakul egy fuvar, vagy egy segítő kéz, vagy valami, néha meg vannak ezek a nehézségek, és én hagyom magamat a céljaimtól eltéríteni, de nem jó szívvel, nincs az a kerek érzés, hogy "pont jól alakul minden", és kételkedni kezdek abban, hogy nem kellett volna-e jobban küzdenem. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hbogi 2013.04.12. 18:10:26

Hiszek abban, hogy semmi nem történik ok nélkül, szóval tuti oka van annak, hogy most nem tudtok hazamenni. Ne legyen keserü a szád íze, élvezd inkább, hogy egy picit takaréklángon lehetsz. :-)

Válasz erre 

Kalor 2013.04.12. 22:43:04

Szerintem ha a körülmények azt mondják, hgoy lassíts, akkor nyugodtan lassíts.:)

Válasz erre 

Zazálea 2013.04.14. 11:25:41

én ezt például soha nem tudom eldönteni, hogy mi a jó, ha alakulnak a körülmények és úgy döntök, hogy minden annak irányába terel, hoyg az adott dolgot / eseményt hagyjam,
vagy, ha alakulnak a körülmények, de ÉN meg erősebb kívánok lenni és én is (igenis!) alakítani kívánom - fogalmam sincs.
nem kellene nekem ezt már tudnom? :(

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.04.14. 11:49:15

@Zazálea: Ne is mondd. Mert még a tegnapi jóidőben is majdnem sírtam, hogy mégis menni kellett volna.

Válasz erre 

Zazálea 2013.04.14. 20:11:04

@Nils Holgersonné: és akkor ilyenkor ez azt jelenti vajon, hogy tényleg menni kellett volna? vagy azt, hoyg legközelebb igenis erősködni kell? vagy semmit sem jelent, csak azt, hoyg ez így alakult?

Válasz erre 

nux vomica 2013.04.14. 20:32:54

Mindennek rendelt ideje van. Most az otthonmaradásnak.

Válasz erre 

málnabálna 2013.04.15. 11:36:42

@Zazálea: ááááááááááá ilyeneken órákig agyalok és kínzom magam én is, aztán vhogy csak meggyőzöm magam, h nem volt véletlen, h nem úgy alakult, ahogy elején terveztem... nehéz (nehezen veszem rá magam) az árral úszás, pedig könnyűnek kéne lennie... fura, nah mindegy!
azt hiszem, ha vmi nem jön össze, akkor el kell fogadni, h.most nem, majd legközelebb!

friss történet, igaz nem velem közvetlenül történt, de a férjem pént.du.akart Bp.-re lemenni, majd átterveztek egy biz.találkozót s ott éreztem vmi nem fog stimmelni és nem is stimmelt az egész szombatjuk! akikkel megbeszélésük volt ott reggel a ház elől ellopták az autót, eltévedt telek felé menve Esztergomból, pedig soha nem szokott és Dobogókőn kötött ki :D kocsi motorhibát jelzett, telken rácsapott kalapáccsal a kezére, és nem sorolom tovább ... de az utolsót még igen: éjfélkor mondtuk neki túl fáradt ne üljön kocsiba, telken a heverőn aludjon reggelig, ááá nem, már kialudta magát(9től éjfélig) és éjfél után elindult...minden 20 km-nél megállt aludni és vmikor hajnali 6 körül ért anyósomékhoz velünk folytatni a hétvégét (bezuhant ágyba aludni még vagy 3 órát), hmmmm és a bojler szereléssel sem haladt telken, ahogy akart...

árral szemben! nem jó menni, nah!

Válasz erre 

Zazálea 2013.04.15. 15:26:13

@málnabálna: na jó,de az van, hogy árral szemben úsznak a nemes halak, mint a lazac, és attól olyan izmos a teste, ugye :D

Válasz erre 

málnabálna 2013.04.16. 12:37:16

@Zazálea: stimmt! :)

Válasz erre 

GO-Free 2013.04.16. 22:24:50

mindig minden úgy alakul, ahogy az mindenkinek, minden szempontból a legjobb:)) <3

Válasz erre 

anyahajóblog 2013.04.16. 22:25:26

Én úgy vagyok ilyenkor, hogy ha nincs energiám valamire, akkor inkább pihenek. A vonatozás gyerekkel egyedül amúgy a kor előrehaladtával egyre nagyobb szülőkínzás, és lassan Lili is eléri ezt a kort. Később aztán jobb lesz, azt mondják - mondjuk legkésőbb akkor, amikor már majd egyedül akar utazni haverokhoz. Na de komolyra fordítva: szerintem is tök nagy sokkhatás, hogy a gyerek előtti életedhez képest sokkal kevesebb helyre jutsz el, de ez egyrészt teljesen oké és mindenkivel így van, másrészt nem fog örökké tartani. Én szóltam okosat, uff.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: