2013.07.23. 22:39
Az elkényeztetett gyerekről
Már többször mondták Tündér Lilire, hogy elkényeztetett, és én ezen mindig jól meglepődöm. Van, aki ki is fejtette, hogy azért az, mert mindig azt csinálja, amit akar.
Én örülök neki, hogy azt csinálja, amit szeretne, és próbálom megerősíteni benne, hogy van saját akarata, érdekérvényesítő képessége, érdeklődése*, és a lehetőségekhez képest igyekszem figyelembe venni az óhaját. Emellett nem tartom magam mártír anyának, és önzetlen sem vagyok, szükségem van a saját életemre, szóval nem hiszem, hogy túl tág kereteket hagynék neki. Vannak dolgok, amiket meg kell csinálni, pelust cserélni, este lefeküdni, vannak dolgok, amiket nem szabad csinálni, ablakon kihajolni, magasról leesni, forrót megfogni, és vannak dolgok, amiket hagynia kell, hogy megcsináljak, a dagadt ruhát viszem fel a padlásra, és nem őt. Szerintem egy egyévesnek ez bőven elég korlát, minimális sírás szokott lenni, de elterelhető a figyelme, illetve nagyon türelmes szokott lenni, tudok mellette élni, lehet mellette vendégeket fogadni, vendégségbe menni, zsúfolt programot szervezni, és a lakásunk sem amortizálódott még le.
Emellett igen, felveszem, ha sír, és sokat van ölben, sokat puszilgatom, és ha akar, akkor akármeddig lehet csimpaszkodó majomgyerek, de nem szokott sokáig az lenni. Szerintem azért, mert tudja, hogy bármikor jöhet újra.
De persze a sok okosnak ezt nem lehet elmondani, mert akkor én vagyok az anya, aki védi a gyermekét, pedig nem. Vagyis igen, de nem most. A kisbabákat szeretni kell, és nem nevelni, nem meséli be nekem senki, hogy azért lesz ötévesen hisztis és feleselős, mert most nem szabok neki öncélú korlátokat.
*erről egyébként az jutott eszembe, mikor a (hatosztályos) gimnázium első évében az osztályfőnök panaszkodott hármunkra egyikünk anyukájának, hogy az a baj a lányokkal, hogy mindenről megvan a véleményük. Mire az anyuka: Hát erre neveltük őket.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gem 2013.07.23. 23:52:32
FilotásLili 2013.07.24. 00:17:18
Van, aki negligálja, ha sír a gyereke? Ezt a "van, hogy hagyni kell a gyereket sírni" látásmódot még mindig nem sikerül kiírtani? Az hagyja a gyerekét sírni, aki béna, gyenge, és nem tud vele mit kezdeni.
Ziebi 2013.07.24. 02:48:25
Meg van az amikor a gyereknek semmi nem jó csak ha ölben és csak akkor hallgat el ha ölbe veszed, de mivel ketté nem szakadhatsz muszáj hogy megtanuljon nem ölben elaludni, így sír pár percet amíg rájön hogy ebből bizonynem lesz seggrázás.
(Bocs ha nyers vagyok, 2 órát aludtam és egész nap nyígott mindkettő)
Ziebi 2013.07.24. 02:53:02
Meg aztán ez is olyan, hogy van aki szerint az már elkényeztetés hogy éjjel etetem őket ha éhesek (ez tök komoly, 2 hetesek voltak mikor mondta valaki hogy hagyjam őket sírni és akkor majd leszoknak az éjszakai kelésről :D ), van aki szerint meg ridegtartom őket mert nem kötöm magamra, nem igény szerint szoptattam, meg más ezer dolog. Nabumm.
Ahogy látom ti harmóniában vagytok magatokkal, a többi ne érdekeljen. :)
hbogi87 2013.07.24. 06:38:25
hbogi87 2013.07.24. 06:49:27
Ziebi 2013.07.24. 17:53:40
orsó · http://vandorcirkusz.com 2013.07.24. 22:18:33
van kalap, nincs kalap.
*a szomszédunkban van egy nagyon öreg bácsi, ő mindig sírva gyönyörködik a gyerekeimben, és minden alkalommal elmondja, hogy "drága, ezek a gyerekek olyan csodálatosak. ezeket nem kell nevelni, ezeket csak szeretni kell." és tökigaza van.
málnabálna 2013.07.25. 12:40:10
málnabálna 2013.07.25. 12:43:49
szóval üdv az ismeretlen öreg szomszéd bácsikának!!!
vackor1b 2013.07.25. 14:53:58
Öleléssel, simogatással, a biztonságérzés megadásával nem lehet elkényeztetni egy gyereket. Kemény szabályok közé rakással viszont le lehet törni az akaratát, aminek a levét majd felnőtt korában issza meg, amikor nem tudja érvényesíteni magát és mindenki keresztültapos rajta.
orsó · http://vandorcirkusz.com 2013.07.25. 14:59:27
a saját apámból is előbújik néha a ti déditek (mi együtt élünk...), szóval azt az oldalt is megélem ám én is.
málnabálna 2013.07.25. 15:28:37
orsó · http://vandorcirkusz.com 2013.07.25. 18:34:06
nux vomica 2013.07.25. 22:01:46
nux vomica 2013.07.25. 22:09:47
Nem vetkőzhetsz ki saját magadból.
Az anyai ösztönökre kell hallgatni, minden más irreális próbálkozás teszi a gyerkőcöt és a szüleit is frusztrálttá.
babaBonBon 2013.07.26. 19:36:10
Pedig szerintem egy 2 évesnek nagyon is szüksége van korlátokra. Mi otthon próbáltunk nem változtatni semmin, de nem volt könnyű. Most, hogy már nyári szünet van, isszuk a levét: hiszti rohamok. Szerencsére rövidek és ahogy telik az idő, egyre könnyebb is leszerelni Őt. Ez csak úgy eszembe jutott.
De van egy problémánk is, ami kicsit OFF, de nevelésügyi dolog. Hátha valakinek lesz egy jó ötlete. Majd minden reggel eljátsszuk. Szóval a fent említett kisasszony igazi macska-természet: szabad simogatni, ha Ő úgy gondolja. A 7 éves bátyja - Kisherceg - meg egy nagyon érzékeny kisfiú. Reggel felébredünk. Macskahölgy jön bújni, csak és kizárólag hozzám. Kisherceg meg bújna a húgocskájához, de "emez" egyszerűen nem hajlandó elviselni és nyávog, vonyít, nyekereg.
És balhéba, vagy sértődésbe hajlik az egész, ha nem szólok bele. Ha beleszólok, kinek adjak igazat???
Tudom, hogy az sem jó érzés, ha az embernek nincs kedve a "szorongatáshoz".
Meg az se ha szeretettel közeledik és elzavarják.
Pitiánernek tűnhet, de mindennapos probléma és nincs igazság.
(Napközben amúgy simán összebújnak, szeretgetik egymást, csak reggel van ez, amikor kómás a kiscsaj (tehát nem lehet vele megbeszélni)).
Valakinek valami jó kis tippje, ötlete?
L21 2013.07.26. 22:18:51
babaBonBon 2013.07.27. 08:18:43
De köszönöm, hogy vetted a fáradtságot és leírtad :-)
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.07.27. 13:00:32
Azt hiszem, leginkább a kisherceggel beszélheted ezt meg, hogy sajnos meg kell értenie, hogy reggel kiscsajszi nem szereti, ha ölelgetik, biztos neki is van olyan dolga, amit nem (mindig) szeret. Esetleg, hogy ha testkontaktus hiánya van, akkor bújjon ő is inkább hozzád igy reggelente.
Jeu.Psy 2013.07.30. 14:31:14
Ez az ember könnyen szerethető, és így élete is boldogabban élhető.
Ennek alakulásában nagy szerepe van anyának–apának-gyermeknek és a környezet szerepe is meghatározó.
A szeretetben nevelkedett ember, kevesebb konfliktust kell, hogy megéljen.
A társadalom annál sikeresebben tud együtt működni, ha minél több kiegyensúlyozott, nyugodt ember a közösség –társadalom- tagja.
A derű, nyugalom, empátia, türelem, higgadtság, és fegyelem éppen olyan fontos, mint a kreativitás.
Nos, ez egy igen összetett kihívás ahhoz, hogy egy ember boldog, és sikeres felnőtté váljon.
Ezért az fontos lenne, hogy az életünk során legkevesebb súrlódással sikerüljön „együtt élni”.
A magunk és a velünk együtt élő lelki békéje legyen szemünk előtt.
Ha sikerül szeretetben élni, abból nem szokott ’frusztráció’ fejlődni.
Utolsó kommentek