2013.12.18. 09:57
A másfélévesről
Bele kell húznom, mert mindjárt 19 hónapos, és én még a 18-ról sem írtam. Pedig, pedig.
Ha apukámat kérdezitek, egy túlszeretgetett, túlkényeztetett gyerek a kisfelhő, ha minket kérdeztek Bandival, akkor pont ilyet akartunk. Versenyt szeretgetjük és versenyt kényeztetjük, és nem, nem érdekelnek a következmények :D
Nagyon vicces kis teremtmény, mindig kitalál valami mókásat, sokszor úgy néz ki, azt hiszi, hogy az ő dolga minket szórakoztatni. Mondjuk nagy a közönség iránti igénye (apja lánya, ha ez eddig nem derült volna ki), a múltkor TB a kádban ült, TL táncikált a fürdőszobában, de kevés volt a hely, úgyhogy kitolt a folyosóra. Elindultam a dolgomra, erre utánam jött, kézenfogva visszavitt az ajtóig, hogy azért csak maradjak ott, és nézzem, csak ne bent, mert akkor nem fér el.
Egyébként minden porcikájával kommunikál, legalább négyféleképpen tud pislogni, simán, meg jelentőségteljesen, meg összekacsintósan, meg kérlelően.
Beszélni még mindig nem beszél, talán az egyetlen (nem is annyira) újdonság a Kö (leereszkedő hanglejtéssel), ami a köszönöm. Nagyon kis udvarias, TB mesélte, hogy már majdnem sírva követelte tőle az iPhone-ját, és amikor megkapta, akkor kisimulva csak annyit mondott: kö.
Mindenre rámutat, és aztán rámnéz, türelmesen várva, hogy megnevezzem a világot. A múltkor magyaráztam neki, hogy annyi szó van már a fejében, csak ki kéne mondani. Erre fürdésnél rámutat a kád szélén levő poharas mécsesre, és mondja: gyertya. Ezt azóta is tudja, ha kérdezzük, de a továbbiakban nem érdeklődik a kommunikáció ezen formája iránt.
Egy divatdiktátor, amit lehet, azt a fejére húzza (a múltkor csak egy kicsit hagytam Radica néninél, de mire mentem érte, már egy rasztafári horgolt sapka volt rajta), ami hosszúkás, azt a lábára, amin meg lyuk van, azt a nyakába. Nekem nagyon tetszik a kreativitás, ahogy ezeket viseli meg összeválogatja, ebben is az apjára ütött egyébként. Olyan ösztönös, mélyről jövő dolognak tűnik, hogy kidekorálja magát, remélem, nem rontom el. Felőlem mehet búvárszemüvegben suliba.
Alig eszik, vagyis néha meglepően sokat, de napokig szinte semmit. Nem látszik rajta, talán a tej miatt, bár szerintem az már nem lehet túl sok. Volt egy időszak (most van lecsengőben), amikor rengeteg vajat evett, simán 30grammot, vagy ameddig előtte hagytam a vajtartót. Néha kicsit aggódom, hogy (minőségi) éhezik, de reméljük, nem. Igyekszem kínálgatni mindenfélével, és egy-egy falatot eszik is mindenből, biztos kérne még, ha kellene neki.
Alvásilag meg nyugi van, jobb napokon csak hajnalban ébred kétszer-háromszor, rosszabb napokon éjfél körül is egyszer. Engem nem zavar. Délután meg, ha van rá lehetősége, de főleg a kicsit stresszesebb napok után néha 3 órát alszik abban a pózban, ahogy letettem.
Amig kisbabakorában inkább csak az volt fontos, hogy én vele legyek, most, hogy jobban figyel a környezetére, úgy érzem, jobban meg is viseli, hogy hurcibálom ide-oda. Egy éjszaka itt, három ott, egy hét otthon, aztán megint csomagolunk, hit the road, jack. Ebből a szempontból a karácsony sem lesz jobb, nem tudom, hogyan tehetném neki könnyebbé (mindig van nálunk saját játék, és mindig mondom neki előre, hogy ide megyünk, oda megyünk).
egyébként a múltkor meg is dicsértem, mert annyira egy türelmes gyerek, szó nélkül tűrte, hogy bár gyalog akart indulni, én felkaptam a hátamra, mert el kellett érnünk a vonatot. Türelmes, könnyen leköthető, és még mindig barátságos.
Cserébe nem nagyon foglalkozhatok mással. Ha horgolok, akkor ellentmondást nem tűrően veszik ki a dagadt ruhát az ölemből, és mászik a helyére. Ha lefelé nézve valamit bütykölök, és kell neki valami, akkor megfogja az állam, és maga felé irányítja a tekintetem, aztán mutatja, hogy mi kell. Ha telefonálok (egyre kevesebbet), akkor neki is bele kell hallgatóznia. De segít takarítani (80cm alatt ő fényesíti a tükröket, törölgeti az ajtókat), megmutatja, hogy kell kádat mosni, és tésztát is a földön ülve kell kevernem, hogy jól lássa. nem is haladok a házimunkával
Nagymozgásban nem a legügyesebb, de nem is a legbénább, ahogy a játszótéren elnézem. Nem ártana, ha többet vinném ki, vagy legalább lenne korának való mászóka kint. Viszont egyre többet kezd rajzolgatni, szüleimnél két kézzel egyszerre rajzolt két (egyforma) kört, nagyon menőn nézett ki, ahogy csinálta.
Kéne valami frappáns belefejezés, de csak ismételni tudnám magam a rajongással. Annyira szeretem figyelni, hogy van saját gondolata, elképzelése, terve. Hogy milyen ösztönösen jönnek elő a nagyon emberi mozdulatok. Hogy mennyi minden újdonság neki, és milyen türelemmel tanulja a világot.
Angyallesen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ziebi 2013.12.18. 15:21:38
nux vomica 2013.12.19. 14:30:22
A fogorvos kar professzora, Donáth dr.
szintén 2 kézzel rajzolta fel az emberi agyat, szimmetrikusan. Ha láthattad volna!
Neki is szüksége volt az elismerő morajlásra.
A "fejben dől el" kifejezést biztos kismanó is hallotta, ezért, majd csak akkor szólal meg mondatokban, ha mkét nyelven tudja közölni gondolatait:D
nyaronpirostelenkek 2013.12.28. 10:14:17
P.s.: M. 3 eves koraig egy szot sem szolt, mar el nem tudtak kepzelni, mi lehet vele, aztan korhazba kellett menjen vmi miatt, es mikor az anyukaja bement hozza, kerek egesz mondatokban mondta el neki, hogy itt nagyon rossz az etel, de mar kitalalta, hogyan szokhetnek meg, mikor nincs ott az apolono, etc. :)
P.s.2.: lehet, hogy KisLili a tobbszorosen alarendelt bovitett mondatnal alabb nem adja, amig az meg nincs, inkabb semmit se mond?:)))
Utolsó kommentek