Ma is majdnem elfelejtettem, hogy háladás van! Idén sem rendeztünk vacsorát a barátoknak, amit kicsit bánok, de TB úgysincs itthon (sosincs itthon), szóval úgysem lenne olyan igazi.

Napok óta írogattam magamban a listát, mert 2014 tényleg a háláról szólt, persze a nagyját elfelejtettem, leginkább azért, mert ma kora reggeltöl ezerrel dolgoztam, aztán háromra berohantam az AKH-ba, hogy egy romantikus két és fél órás meetingen vegyek részt a fönökömmel. Az elöbb nem mondtam igazat, Táltos Bandi sokszor van itthon, például amikor én nem vagyok itt, mert akkor ö vigyáz a kisnyúlra.

Na, és mindeközben arra gondoltam, hogy úgyis ezért vagyok a leghálásabb, hogy van munkám, söt, annyi munkám van, hogy még a hálaadás is kimegy a fejemböl. 

A fönök meg megvolt elégedve.

Szóval nem kezdödött könnyen az év, de valamiért baromira meg voltam róla gyözödve, hogy minden rendben lesz, és szeretni fogom 2014-et. És tényleg. Még ha volt is pár sötét pontja, egyik sem volt sötétebb, mint a megelözö évek sötét pontjai, és igen, ennek is lehet ám örülni. 

És van munkám.

És Lili egészséges, okos, ügyes, kedves. Ha nagyon akarnék, tudnék érte aggódni, de annyira nem töröm magam. Rendben van, és kész. 

És van munkám.

Táltos Bandi igazi lányos apuka lett idén, akit Lili egy szempillarebbenéssel húz be a csöbe. Sokat vannak együtt, rengeteg játszanak, és ez jó. Nagyon jó.

És van munkám.

És újra a társadalom aktív tagjának érzem magam, aki (nek van pénze és) elmegy vasárnap koncertre a családjával, meg gyerekmesejátékra a lányával.

És van munkám.

És megint szépül a lakás mert TB segít a házimunkában, vannak terveim, és meg is fogom valósítani öket.

És van munkám.

És nem jövök zavarba attól, hogy az ovi plusz 10 eurót kér decemberre. Egyébként az oviért is hálás vagyok, mert Lili szereti, és ök is szeretik Lilit, és amikor új benti cipöt kapott, az óvónéni az elsö pillanatban észrevette és nagyon megdicsérte, és ez engem megnyugtat, mert úgy képzelem, hogy nagyon odafigyelnek rá. És mert Lili olyan szavakat hoz haza, hogy wunderschööööön (csodaszép) és nem olyat, hogy deppert (hülye). 

És van munkám.

És a kórházba vidáman megyek be minden reggel, mert nem a gyerekemet kell látogatnom (még mindig sokkol a látvány).

Mi is van még.

Persze a család. Az enyém, TB-é, a miénk. A biciklim. Lili biciklije (annyira cuki darab, hogy mindig nevetnem kell, ha ránézek). A projekt management kurzus. A családi születésnapok. Tszm. A zsák dió az ebédlöasztal alatt (valaki nem segítene megtörni? föznék neki teát, dumálnánk, ilyesmi). Minden segítség, ami az elmúlt évben kaptam. A barátaim. Az iPhone-om. Az esti teák, amiket a kisfelhö lefektetése után fözök magamnak. Ez az egész elmúlt év, és minden ami vele járt.

Köszönöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.