2015.09.08. 10:24
39. hónap
Kicsit elmaradtam a kislile beszámolóival, lehet, marad is ez a negyedévenkénti összegzés. Illetve bevallom, néha kedvem lenne abbahagyni. Élöben annyi kritikát kapunk a kisgomb nevelésére (a családtól, legalábbis), hogy elmegy a kedvem attól, hogy bárkinek is a kvalitásait dicsérjem. Rosszkedvemben fontolgatom, hogy írjak ezekröl is, meg arról, hogy miért nem fogadjuk meg ezeket a jótanácsokat.
A nyáron rengeteget fejlödött mozgásilag, felgyorsult, megjavult az egyensúlyérzéke, rászokott a mászókára, és simán felmászik a 3 méter magas, ingó-bingó kötéllétrán az árbockosárba (a játszótéri stilizált hajón), meg vissza. A kudarcot nehezen viseli, ez is új, mert eddig meg sem próbálta, amíg nem tudta, hogy meg tudja csinálni. Konkrétan tegnap nem sikerült egy meredek falon felmászni úgy, hogy egy kötélen kell felhúznia magát, és hiába mondtam neki, hogy csak pici hiányzott, és pár nap múlva sikerülni fog, csak kiabált az arcomba könnyes szemmel, hogy Nem sikerült! Nem sikerült!. A szíved leszakad.
És ha leesik valahonnan, akkor csakazértsemsír, pedig látom rajta, hogy fáj. Mesélte is, hogy elesett az oviban (mutatta a sebet is) én meg kérdeztem, sírt-e. Nem -válaszolta-, csak úgy csináltam. Lehajtottam a fejem, hogy azt higyjék, sírok.
Ha jókedve van, akkor egyedül vetközik, és a póló kivételével öltözik is, de ezen képességeit (valamint bármi mást is) szemrebbenés nélkül letagadja, ha úgy tartják az érdekei. Valamint beadta a tesómnak, hogy ö már kapott rágót, úgyhogy ezek után már tényleg kapott, én meg jól meglepödtem, mikor hazaértem.
Folyamatosan osztja a szerepeket, kinek épp mit kell játszania, kutya, hercegnö, menyasszony, szörny, sárkány, minden van nálunk, anyuka-apuka-baba felosztásban.
Az oviszünetben rengeteget volt Táltos Bandival, ettöl teljesen apás lett. Bandi derekasan bírja, de azért tényleg fárasztó, hogy apa!apa!apa! csinálhat csak bármit a kishercegnövel. És persze, ha Lili a menyasszony, akkor apa a völegény, és körülöttük minden csupa szív és rózsaszín felhö. Nem, nem vagyok féltékeny :D))))))
Mindig táncol, ha zene megy. Bárhol.
Tízig számol, megszámol és összehasonlít (azok a lányok ott annyian vannak, ahány éves vagyok (3)).
"Aki egyedül van az ágyban (este), az Angst hat (fél)" Inkább csak tudatosan és/vagy viccböl keveri a nyelveket, és ha rákérdezek, akkor megmondja magyarul is. A könyvtári könyveket néha felolvasom németül is, meg a netezésnél szorgalmazom, hogy inkább németül nézzen Peppa malacot (Peppa Wutz), de szól, hogy inkább "úgy, ahogy én beszélek", vagyis magyarul. A németül az az, "ahogy az oviban beszélünk".
Ehhez képest a múltkor a vacsora végén eltolta a tányért, és portugálul mondta, hogy nem kér többet (eu nao quero). Az én lányom!!! :)))))) (valamiért brazilul jobban szeret mesét nézni, mint németül)
Végre egyre többet rajzol meg fest, de ebben is maximalista, és csak néha tetszik neki, amit csinált. Viszont hosszú leveleket ír különféle családtagoknak, amik a végére nagyon szép színesek lesznek.
Nagyon hiányzik neki egy kistestvér, akivel lehetne játszani, meg rendezni, jobb híján mi ugrunk be erre a szerepre, de hát ez van. Más is túlélte egykeként. Másrészröl meg nagyon hálás vagyok, hogy ennyit tudunk vele, és csak vele lenni.
Esőcsináló
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ziebi31 2015.09.08. 12:11:00
Amúgy szerintem kritikát mindenki kap, valaki szerint mindig nagyon szar a mi gyerekeinknek is, de valahogy csak túlélik.
Én arra szoktam gondolni, hogy a saját gyerekemet én ismerem a legjobban, én tudom milyen, mi működik nála, nem más. (Attól még persze ha mással van és mások a szabályok működhet másképp)
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2015.09.08. 12:48:54
A rágó... :D nagyon résen kell vele lenni, mert igyekszik megtalálni a kiskapukat. Szerencsére legtöbbször a csalafintaságot megelözi egy "mama, most ne nézz ide" megjegyzés, de gondolom elöbb-utóbb még ravaszabb lesz.
Ziebi31 2015.09.08. 13:30:57
A múltkor a mieink véletlenül oroszul néztek mesét. Vége volt az egyiknek és automata lejátszóval indult a következő, oroszul. Szemük se rebbent :D
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2015.09.08. 14:02:41
nux vomica 2015.09.13. 07:52:33
Ha nyitottságra neveled, ott pulsál benne
a megismerés vágya és a beszívott információkat magáévá teszi.
Jogos a határok próbálgatása: észreveszik-e a füllentését / rágó/
A jó zenei hallása miatt jó a nyelvérzéke is . Ez csodálatos.
A kép: "Kapcsolat és Ég és Föld között"
vackor1b 2015.09.13. 17:19:44
Értem én, hogy te érzed mit tudsz nevelésben felvállalni, de mi látjuk külsős szemmel, hogy hogy csavar kettőtöket az ujja köré és hogy irányít titeket a legkülönbözőbb színészi képességeivel mondhatni születésétől fogva.
Biztos a munkám is baj. Túl sok kezelhetetlen gyermekeket látok, akiknek a szülei nagyon akarták szeretni őket, csak nem jól sikerült. És ezért talán jobban aggódom, mint mások.
Utolsó kommentek