Persze nyilván az én hibám volt, mert olyan meginghatatlanul hiszek abban, hogy ami osztrák, az csakis jól szervezett lehet. Pedig már belefutottam párszor az ellenkezőjébe.

3 hete jöttek a gázcsöveket felmérni, két nagyon normális pasas csinált mindenféle hókuszpókuszt, aztán mondták, hogy a lakásban minden rendben van, de sajnos a ház gázvezetékei annyira rossz állapotban vannak, hogy ők most le is zárják azokat, készüljek fel, hogy nem lesz se fűtés, se melegvíz, Baustelle, kibontjak a falat, stb. Ennyiben maradtunk, mondták, hogy ők végeztek, köszönik, én meg örüljek a villanytűzhelyemnek.

Délután már kint is volt a liftben egy cetli a házkezelőségtől, hogy lezárták a gázt, szükség esetén náluk lehet igényelni vízmelegítőt és rezsót. Ez nekem nagyon tetszett, hogy milyen gyorsan reagálnak, és hogy mások nehézségeit is megpróbálják enyhíteni.

Szerencsére a kismóka pont nem is volt otthon, neki napenergiával fűtötték a tengert, aztán mi sem voltunk, aztán mind hazajöttünk, de nem tűnt úgy, hogy bárki bármit csinált volna a vezetékekkel.

Én viszont nagyon türelmes birka tudok lenni, ha megmondták, hogy dolgoznak rajta, akkor biztos így is van. Közben vendégeink is voltak, akik szó nélkül mosdottak a lavórban, tulajdonképpen nagyon rusztikus  volt. Én mindig is mondtam, hogy el vagyunk kényeztetve az életszínvonalunkat illetően, nem árt néha visszavenni. Bár azért azt tudni kell, hogy az bécsi csapvíz a hegyekből jön, nagyjából 20 másodperc alatt fagyasztja le a lábam csontig.

TB azért türelmetlenkedett, nem is értettem, miért. Aztán nyilván nálam is pont szombaton (aka munkaszünet) szakadt el a cérna, amikor rákérdeztem a lépcsőházban a szomszédoknál, hogy náluk van-e már gáz, mert ez így, két és fél hét után már kezd unalmas lenni.

Kerek szemekkel néztek rám. Kiderült, hogy a szakik megbütyköltek valamit tűzoltás jelleggel a pincében még az ellenőrzés után, ezért mégsem kellett lezárni a gázt. Kb 2 órával a session után visszamentek mindenkihez, és újra kinyitották a csapokat. Amikor én már persze javában a munkahelyemen voltam.

Szóval mi teljesen feleslegesen nomádkodtunk majd´3 hétig.

Hétfőn aztán felhívtam a házkezelőséget, hogy legalább üzenetet hagyhattak volna, hogy megint van gáz, de még mielőtt igazán rendesen belelovaltam volna magam, a nő sűrű elnézéseket kért, hogy ennek nem szabadott volna megtörténnie, és hogy azonnal intézkedik. Délben még egyszer felhívtam, hogy lehet-e már tudni valamit, de addigra már házon kívül volt. Másnap újrahívtam, azt mondta, hogy előző nap írt egy emailt a gázszerelő cégnek, de nem kapott még választ. Emailt, értitek. Jó, hogy nem adta fel a levelet postán. Megint elég mérges lettem, bár sajnos németül nem tudok ennek akkora nyomatékot adni, és elkértem a cég telefonszámát, hogy majd én felhívom őket.

Komolyan, ki az a hülye, aki egy ilyet emailben akar elintézni, elvileg sürgősen? 

(a múlt hónapom azzal telt, hogy leiskoláztam egy dán biotech cég marketingesét, aki hasonló teknős-tempóban intézte az ügyemet. Naponta hívtam fel, és diktáltam neki a következő lépést – azt hiszem, az elmúlt két évben sokat tanultam a főnökömtől) 

Felhívtam a gázosokat, és tádáám, délután 1-re megint lett melegvizünk*. 3 hét után. Soha jobbkor, mert mindenféle fennforgások miatt Lilivel durván csuromvizesre áztunk délután a biciklin. A világ legjobb dolga volt bedobni a kisszöcskét a meleg vízbe, aztán főzni egy teát. 

*mondjuk az is vicces sztori volt, mert bár nagyon segítőkész volt a call centeres pasi, először egy újabb ellenőrzést akartak csinálni, aztán meg a kijövő szakik csak vakarták a fejüket, hogy itt mégis ki zárta itt el a gázt, és szabad-e nekik újranyitni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.