2016.11.24. 22:21
Hálaadás #progressnotperfection
Hú, micsoda év volt, őrület. El sem hiszem, hogy eltelt. Lapozgatom a filofaxomat (mert ebben az évben az is lett!), mi történt idén, miért is vagyok hálás:
márciusban voltam egy hosszúhétvégés elvonuláson az egyik nővéremmel, ami több szempontból is nagyon jó volt, és egy hétvégés tanfolyamon a bátyámmal,
a tündér kisbéka először aludt több napot máshol (nagyszülöknél, másik nővéremnél),
jártam rengeteget fogorvoshoz (ezért mondjuk nem vagyok annyira hálás, illetve nem úgy, hanem ahogy Hosszú Katinka mondaná: ahol nem nyerünk, ott tanulunk).
Lili ovijában tavasszal tulajdonos –, és óvónőváltás volt, és bár vannak negatívumai, és egy időben sokat rugóztam is rajta, de az biztos, hogy az új óvónéni egy kincs, és TL rengeteget fejlődött, mióta ö van. Szóval hálás vagyok ezért is.
A befejezett és befejezetlen projektekért.
Rengeteget dolgoztam, de az a durva (és ezt csak az tudhatja, hogy milyen durva, aki közelről ismer engem), hogy sokszor meg élvez(t)em is. Január 1-töl végre nem párhónapos szerződéseim lesznek, hanem egy többéves, és bár már teljesen megszoktam a létbizonytalanságot, ezért akkor is hálás vagyok.
Lili Táltos-oldalról való másodunokatestvére kiköltözött Bécsbe a barátjával, véletlenül egészen közel hozzánk találtak lakást, és bár nem találkozunk valami gyakran, azért mégis tök jó érzés, hogy van család itt a városban. Ráadásul egy überhelyes lány (meg fiú), és Lili is odavan értük.
A minimalizmusért.
Az az érzésem (még mindig a filofaxot lapozgatva), hogy idén viszonylag keveset családoztunk. Bárhogy is, azért nagyon hálás vagyok, hogy van hová menni.
A kiskocsiért...
A viberért.
Az összeveszésért és kibékülésért (hello B drága! ;)).
A rengeteg világmegváltó csetelésekért és telefonokért (igen, rátok nézek csajok: D,B,I,J)
A Konmari könyvért, ami rendszerbe foglalta azt, ami nekem olyan egyértelmű, de valahogy sosem mertem megélni. Mondjuk bár már több talicskányi felesleges cuccot toltam ki a lakásból és az életemből is, azt hiszem, kívülről még nem olyan feltűnő a változás. Belülről annál inkább, és én nagyon hálás vagyok ezért.
Hogy mostanában a sima munkám keretein belül kipróbálhatok egy csomó olyan dolgot, amivel régebben kacérkodtam (project management és honlap-szerkesztés). Ahogy a főnököm fogalmazná, széleskörű oktatásban részesülök. És egyébként tényleg.
Az elképesztően átlagos üzemi menzáért a klinikán. Néha elsózzák, néha csak fura, de mégis mindennap ehetek meleget, amit nem nekem kell megfőzni. És szeretek egyedül menni, de ha akarom, van jó társaságom, sőt, sokszor összefutok csak úgy véltlenül is ismerőssel, ami azért egy olyan munkahelyen, ahogy 10 000 ember dolgozik, nem kis teljesítmény.
Hogy választhatok, hogy villamossal, vagy biciklivel megyek- e dolgozni.
Hogy van két kezem, és két lábam. (egy gyerekem és két szobám, 4+2+2 kerekem, megszámlálhatatlan rokonom meg persze egy Táltos Bandim, legfőbb tanítómesterem :P)
Hogy idén olyan sokat változtam.
Hogy még sokáig írhatnám a listát.
Hogy egy csomó minden történt, ilyen is, olyan is, de láthatóan mindent túléltünk.
Őrület.
Köszönöm.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ziebi31 2016.11.25. 17:13:36
nux vomica 2016.11.25. 18:04:05
Mi hálásak vagyunk Neked és a Tieidnek, hogy vagytok!
(A kép csuda jó)
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2016.11.25. 19:57:57
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2016.11.25. 19:58:39
hbogi 2016.12.01. 18:23:33
Utolsó kommentek