Múlt héten meghívtak egy performancera, ahol képeket kellett készíteni.

Képkészítésben véletlenül éppen jó vagyok, ezért a neves művészekből álló zsűri (Pinie Wang, Aldo Giannotti, Pablo Chiereghin, Coralie de Gonzaga Gros, Chloe Thomas, Sibylle Ritterband, Pauline Binoux, Martin Reinhart, Wiliams Elyoussi, Marie Laure Hodde, Bernie Mallinger, Vesna Tusek, Patrick Ugo, Marie Laure Hodde, Bernie Mallinger, Vesna Tusek, Patrick Ugo) nekem ítélte az első díjat.

Az első képen felhívtam egy kedves barátnőmet, hogy kapcsolja be a Bartókot, mert éreztem, hogy az inspirálna. Mikor alkotói válságban vagyok, mindig a rózsaszínű Nokiámon kérek telefonos segítséget.

A második képen két művet választottam a sorozatból, (az egész alkotás tizenhét darabból áll, ezzel is jelképezve a fiatalkorú nők nehéz helyzetét Európában) egy pár kép éppen kiállításon szerepel, másik fele egy magángyűjtemény részét képezi.

váll,                                                                 cenzúra

Gondolom itt minden szó kevés   felesleges, annyira egyértelmű a mondanivaló.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.