2010.11.14. 13:49
Vannak napok amikor L.D. ...
Vannak ezek a dolgok, amiket évekig tudok halogatni. És aztán vannak ezek a napok, amikor gondolok egyet, és hipp-hopp megcsinálom őket.
Szombaton pont egy ilyen nap volt. Már egy ideje akartam indítani egy mozgalmat, miszerint rakjunk rendbe minden nap egy dobozt/fiókot a lakásban, és én dokumentáltam is volna a blogon az előtte-utána állapotokat.
De egyrészt hogy jövök én ahhoz, hogy feltételezzem, hogy másoknál sincsenek rendben a dobozok/fiókok, ugye. Másrészt a varrósdobozommal kezdtem, és eléggé elhúzódott a project, fénykép sem készült előtte.
A több nap mentségére legyen mondva, a varrósdobozom több kis dobozból áll, és ezek eddig nagyrészt ronda műanyag (ám feletébb praktikus) kis dobozkák voltak, amiket a laborból hoztam (egyik előnye a munkámnak, hogy nagyon izgalmas dolgokat lehet ott begyűjteni teljesen legálisan), és most végre beszalvétáztam őket. (itt kitöröltem pár sort, meg akartam magyarázni ,miért volt erre a kidekorálásra szükség, de semmi értelmes nem jutott eszembe – nekem így jobban tetszik, és kész)
(jut eszembe, valahogy jobban kéne tördelni a mondanivalómat, mert a múltkori lépcsős, kulcsos posztomat még TB sem értette. Hrabalon nőttem fel, bocs)
Szóval ma nagyban szalvétáztam (vagyis ez egy folyamatos dolog, mostanában mindennap dolgoztam rajtuk egy kicsi, folyamatosan tartva a rumlit a hálóban), meg rendberaktam a két gyöngyös tálcámat, amik évek óta a nappali asztala alatt voltak eldugva, és mindenféle javításra váró dolog volt rajta, meg különböző színű és formájú gyöngyök festői összevisszaságban. Meg por és szöszök. Szóval ezt a karkötőt például vagy 10 éve szakítottam el, és most végre megint hordhatom.
Mondjuk így is sok minden került félkészen az 5 gyöngyös dobozom valamelyikébe, de majd egyszer azokban is rendet rakok. De legalább elkerültek az asztal alól.
És renderaktam a spájzszekrényt.
És csináltam helyet Bandi kerámia késeinek, hogy mindig kéznél legyenek.
És kidobtam két kiló régi számlát, 2006-2009-es főleg ikeás vásárlásokról. És az üres dobozba beraktam a frisseket.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem ez nagyon jó érzés. Felszabadító.
Éééés, egy titkos project kedvéért még hegedültem is.
És ekkor még mindig csak délután 1 óra volt. Mondjuk kajálással nem vesztegettem időt, mert nem volt itthon semmi.
Aztán eltekertem Little Bosniába, fonalat meg egyeurós giccset nézni a SEWA-ban. Elvittem két gombolyagot, amit már fél-egy éve vissza akartam cserélni, persze nem volt blokkom róla, és nem is abban az üzletükben vettem, hanem egy másikban, de rendesek voltak. Én meg büszke, hogy végre ezt is elintéztem.
Mert vannak ilyen napok, amikor ilyen könnyen megy.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
babaBonBon 2010.11.14. 18:22:45
Na jó, 1-2 mondatodnak többször is nekifutottam, de aztán meglett :-)
ruju 2010.11.15. 11:15:20
Csak nyugodtan! Rólunk végképp!
Egyébként meg irigykedem. Alig várom már anyukámat, jön a jövő héten, és akkor én is nekilátok a terveimnek, amikből aztán úgysem lesz még akkor sem semmi, de legalább már nekilátok...
nux vomica 2010.11.15. 20:53:19
köszönöm az ötletet!
ruju 2010.11.16. 07:45:12
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2010.11.16. 09:34:12
ruju 2010.11.16. 13:18:38
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2010.11.16. 16:16:43
én úgy szeretek rendet rakni valahol, ha egyébként megvan a helye mindennek. Ha nincs, akkor eloszor polcot/dobozt/szekrényt szerzek. tokre szeretem, mikor valahol ugy lesz rend, hogy tudom, hogy meg is tudom tartani (vagy legalabbis nem rogton turom ossze)
Vagy lomtalanitani is kell?
(jaaaajj, viszket a tenyerem, menjek segiteni? --- ööö, valaki megirna addig ezt a ph-micsodat?)
Utolsó kommentek