2011.03.24. 09:46
Döbbenet
Ma reggel jött egy email, hogy a HR igazgatónk meghalt.
Ez egy elég kis cég, és többnyire ismerjük egymást, szóval nem csak a halál megjelenése volt ijeszto (bár az is, mert az átlagéletkor nagyon alacsony, Stephan is csak 46 volt), hanem az, hogy tegnap még egymásra vigyorogtunk a társalgóban. És soha többet nem fogunk együtt ebédelni.
3 gyereke van, és egy meno HR cége, ami sokkal jobban jövedelmezett, mint amennyit a mi cégünk valaha is tudott volna neki fizetni. Itt nálunk inkább csak kisegített, mióta felmondott a régi, így kényelmesen kereshették az újat, míg ő gatyába rázza kicsit a szétcsúszott dolgokat. Vérprofi volt.
Bár eddig lelkiismeretfurdalásom volt, hogy csak negyed tízre értem be, de most már örülök, hogy még visszabújtam kiskiflibe reggel TB-hez. Ezerszer fontosabb, mint egy akármilyen munka.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2011.03.24. 14:49:46
nux vomica 2011.03.24. 15:51:57
Maradjon mag Benned az előző napi mosoly.
Tartalmas élete lehetett, gyermekeiben tovább él....
Utolsó kommentek