Háromhetes a puszilgatnivaló.

Egyrészről hihetetlen, hogy még csak ennyi, én már annyira megszoktam, hogy itt van velünk, másrészről hihetetlen, hogy még csak 3 hete, még nincs egy hónapja sem, néha meglepődöm, ha ránézek, néha meglepődöm, hogy nincs már terheshasam, néha meglepődöm, hogy még mindig van (mármint hasam). Apropó has, én régebben azt hittem, hogy a gyermekágy az csak valami úri huncutság, na jó, az első pár napban még oké, de hát utána már jól van az anyuka, csak szeretetből látják el a rokonok, meg a barátok. De kezdek rájönni, hogy a regenerálódás nem megy ám hipp-hopp, nem panaszképpen, jól vagyok, meg minden, de azért még így három hét után sem egészen százas a dolog. Néha kiborulok, hogy béna vagyok, néha anyukám rám szól, hogy pihenjek, ne ugráljak. 

A szívemnek kedves számokról meg még nem is írtam, és most nem arra gondolok, hogy kisFuszuly tisztán anyjatejből két hét alatt teljesítette a havi hízásadagot, kis tokás és egyre kerekebb a combja meg a karja. Hanem olyanokra, hogy mennyire jó ennek a gyereknek, mert a 4 nagyszülő mellett 5 nagynénje és 5 nagybácsija van (és ez csak a vérszerinti) 5 fiú unokatesója és 6 lány unokatesója (eddig), vagyis 11 gyerek, akikkel majd jókat lehet játszani. Szívből kívánom neki (meg magamnak), hogy a két családja a jövőben is ilyen szeretetteljes legyen, hogy minél többet tudjunk találkozni, és a távolságot, mint üveggolyót, majd megkapja legyőzhessük. És ha már számok: előre örülünk az eljövedő nagy májusi családi buliknak, mivel sikerült a két újgyerek születésnapját úgy belőni, hogy kétnaponta ünneplünk: 22-én bátyám, 24-én a kisunokaöcsém, 26-án apukám, 28-án meg a Lililein szülinapja van. Rend a lelke mindennek.

nagyapóval.JPG

a képen apukámmal, aki beváltotta az ígéretét és tényleg rengeteget ringatta a kishangyát. Nem látszik, de stílszerűen egy A legjobb nagyapónak feliratú pólóban van, unokahúgom nr2 keze munkája

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr634596785

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

málnabálna 2012.06.19. 17:24:06

Ez mennyire kedves bejegyzés volt! :) köszi!
p.s. megsúgom jobb lesz pár hónap múlva, már teljesen 100-as nem lesz már semmi, naná genetikai örökségtől is függ, ám tény, nem lesz a legszuperebben regenerálódó anyucinak se minden ugyanolyan (max 99,99%ra :D ha bazi nagy mázlija van), no de ez ezzel jár, nem kell ezen túlontúl morfondírozni

gsky 2012.06.19. 23:23:09

Olyan nagyon jó ez a nagycsalád... mégha nem is a szomszédba papucsoltok át hozzájuk.
A kiborulós rész megérintett, a kommented miatt is. És hát nem akarnék semmi tutirecepttel okoskodni, annyi bizonyos, hogy Lililein nagyon jó helyre érkezett, és bár APG nem a legszofisztikáltabb olvasmány, abban igaza van, hogy időőőő... megszokni, megtanulni, megemészteni, megszeretni. Mostanában arra jöttem rá, hogy leginkább magamra vonatkozva igaz ez. :)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.06.21. 22:36:01

@gsky: csak mire megszokod, már meg is változik :) lazán sodródni kéne tudni, de úgy, hogy közben élvezzük is :)

gsky 2012.06.21. 23:25:09

ebben teljesen igazad van :), nem a gyerek felől közelítve, hanem a szerepről szólva gondoltam.
süti beállítások módosítása