Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Csá mindenkinek, -kivéve az idősebb olvasókat, nekik a legőszintébb tisztelettel- boldog újév, satöbbi, rögtön a közepénél kezdeném, ha mindenkinek megfelel.
Na ki az aki hatalmas jelmezben is tud gólyalábon táncolni? (Bocs a képnek semmi köze a bejegyzéshez, egomán vagyok csupán.)
Tegnap újévi fogadalmamhoz híven az első ébresztésre felpattantam mert a család kirándulni indult.
Bocs a közbevetésért de mindig azzal vádolnak meg, hogy túlzásokba esem, úgyhogy mostantól minden egyes szót úgy képzeljetek el, hogy tökéletesen visszaadja a történéseket, semminemű ferdítés nincs a sztoriban.
Szóval.
Elindultunk a vonathoz huszonhat perccel a vonat indulása előtt, és ez csak relatíve kevés mert a vágány ahonnan a vonat indul légvonalban 530 méterre van a bejárati ajtónktól.(Jóég ne túlozz, ne túlozz! Lehet, hogy 600 méterre.) Legyetek boldogok megnéztem googlemapsen, nincs 500 méter.
Szóval az egész mizéria egy hatalmas kerülő, mert az állomásnak egy azaz 1 bejárata van, és az picit másfelől.
Két villamos közül válogathatunk, mind a kettővel két megálló. Az egyik az orrunk előtt megy el, és én megmakacsolom magam (nem egészen híven újévi fogadalmamhoz) és átmegyek az úton, a megállóba és közlöm, hogy mi (Maki meg én) megvárjuk a következőt ami három perc múlva jön.
NH-né a kereszteződés másik oldalán mondja, hogy de lehet, hogy a másik villamos hamarabb jön, menjünk oda ahhoz. Én mégiscsak erőt vettem magamon és úgy viselkedtem ahogy újévi fogadalmam diktálta, szóval egy perc múlva már ott állt a család (TB, NH-né, Maki) a másik megállóban, és várja a másik tuját, (fiatalabbaknak vili) szóval a hangulat még nem olyan pánikolós, csak lightosan.
Pár perc múlva villamos érkezik a másik megállóba, baromi bonyolult kereszteződés, kétszer három sávos főút, plusz a kanyarodók.
Ha valaki úgy rohangálna a gyerekemmel ahogy én akkor, nem nézném jó szemmel maradjunk abban, de megpróbáltuk elérni. Pont az orrunk előtt ment el. Ismerős?
Sebaj vissza a másik megállóba, majd ott biztosan hamarabb jön a másik, és itt jegyzem meg először, hogy gyalog még odaérnénk a vonathoz.
NH-né látja, hogy nem viccelek, és azt mondja hogy várjunk még három percet. Ő sem viccel.
Két perce várunk, mikor NH-né elsétál a kereszteződésbe, és lógó orral jön vissza, hogy nem jön a másik sem. Mondjuk ezen nem lepődtem meg annyira mint azon, hogy egy perc múlva kikanyarodik az a bizonyos villamos amit elment megnézni, hogy jön-e? Azt mondja nem érti, hihetetlen az előbb még nem volt ott. Tééééényleg Biztosúr a saját szememmel láttam. Ez a villamos a semmiből került elő.
Na a harmadik lekésett villamos után azért kezdtünk pánikba esni.
Feltűnt egy villamos ami jó irányba ment, csak le volt robbanva, utasokat nem szállított, bár mögötte jött egy mentesítő de ez a bizonyos első rozzant VÉGIG 10km/h-val vonszolta előttünk azt a lomha fémvalagát.
A villamoson NH-né közölte, hogy csak egy maradhat, egy jegyünk van, szóval ahogy leszállunk rohanjunk mint az állat, és ő megy Makival én maradok. A gyereknek az anyjánál a helye. Erre mondjuk nem tudtam mit mondani de inkább elképzeltem, hogy vennék egy jegyet némi pótdíj ellenében. :)
Mire ezt tisztáztuk megállt a gép (olyan vicces, hogy erről mindenki repülőre asszociál, pedig a villamos is aluszik gép) és mi, zsebtolvajokat megszégyenítő rohanással, elértük a vágányt fél perccel a vonat indulása előtt, de ez a vágány kétszáz méter hosszú és a mi vonatunk tőlünk száz méterre állt. Aztán fél perc múlva tizenöt méterre mikor elindult. Mentségünkre szóljon, hogy hideg volt, és előtte már rohantunk. Egyikünk hátizsákkal másikunk,... hát Izsákkal. :D Bocs! Van jobb. -Ki szel Tünde? -Várjál Tom! Szelek!
Na a B csapat, (ez te vagy Kenny NH-né!) kicsit pityergett az eseményeken, inkább csak könnyes szemnek mondanám, az A csapat (Maki, plusz egy fő) hazament és a másik oldalára fordulva aludt még százötven percet édesdeden.
Egyébként nem hiszek a véletlenekben.
Előtte. Utána. Színházizomzat. (Itt se kell bárminemű összefüggést keresni a történettel :)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek