2014.02.03. 19:58
Húsz hónapos
Ez a húsz már olyan nagy szám, hogy kezdem elveszteni a fonalat.
Mindig arról írok, hogy mennyire jól kommunikál, de azért az elmúlt hónapban egy kis feszültséget is felfedezni véltem nála a szavak hiányából kifolyólag. Ha mutogat valamit, és én kitalálom, nagyon hálás mosollyal bólogat.
de nem nehéz kitalálni, tényleg. A múltkor azt játszotta, hogy hátrafelé sétál, lehetőleg bele a karomba. Minden új körnél előrement, majd hátranézett feltartott mutatóujjal, mintegy ellenőrizve, és figyelmeztetve is engem, hogy várjam. Össze kell puszilgatni.
Meg kiszalad a konyhába, és mutogatja a mellkasát, hogy tejet szeretne.
Érik egyébként, hogy berakom a Family Guyból az (egyik) kedvenc részemet, amikor Stewie állandóan mamá!mamá!mamázik, az anyja meg rezignáltan fekszik az ágyon. Én mondjuk inkább teszek-veszek, de ha sokáig nem figyelek rá, akkor felnyalábol könyvet, babát, kisautót, és hozza utánam, bárhol is legyek. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. És akkor muszáj kicsit tényleg leülni autókázni (br-br-br - ezt is úgy szeretem, pont úgy csinálja, mint egy igazi kisgyerek)
napszemüveg, karkötő, nyaklánc és kalap nélkül nem élet az élet. Még akkor is, ha a nyaklánc leginkabb csak egy nyakbaakasztható GUEST feliratú belépőkártya a Wiener Festwochenre. Ma konkrétan egy neonrózsaszín kötött sapkában (Radica nénitől) tért nyugovóra az én kis hipszterem.
Harap. Jó lenne, ha leszokna róla, mert lassan elijeszti a vendéggyerekeket (arról nem is beszélve, ha mi vagyunk vendégségben). Sokszor a feszültségét vezeti így le, ilyenkor a lábamba is beleharap. Egyetlen mentsege, hogy a foga is nő, a kiskutyák ilyenkor a cipőket rágják szét, nem? Még egész jól jártunk.
Egyedül mosakszik, többször is egymás után, hogy legyen elég időnk agyondicsérgetni.
Azt is tudja, mire jó a wc-papír (és nem fél használni)
A böngészők nagy kedvencek, de bármilyen könyvet szívesen lapozgat, például szinte mindennap kéri a Végtelen mélység c. albumomat, amit ő szúrt ki magának a könyvespolcon, nekem eszembe nem jutott volna, mert a legtöbb képen sötétkék alapon van rajta más sötétebb tónusú folt (halak), esetleg egy-két medúza. De így legalább már bármikor meg tudja mutatni, hol van a muréna szája, meg a szeme.
Tudom, hogy nem szabad a gyereknek előrajzolni (mert akkor sablonokat tanítunk neki, ahelyett, hogy kifejezné önmagát, vagy valami ilyesmi), de hozza a zsírkrétát, és tátog, hogy legyen hal. Aztán, miközben még be se fejeztem a halat, dugja bele az arcocskáját az arcomba, és jelentőségteljesen pislog, ami a nyúl jele (meg tudom magyarázni). Szóval rajzolok nyulat. Aztán röfög, akkor rajzolok disznót. Aztán pislog. Aztan vau-vau. Aztán tátog. Aztán pislog, és így tovább, míg tele nem lesz a lap.
Esténként az arcára, meg a fülére rakosgatja a tenyerem, és közben varázsigéket suttog a sötétben. Néha tényleg jó lenne tudni, mi jár a fejében.
Hogy hívnak? - Didi.
Igaz, neki a cici is didi, de ilyen korban anya és gyermeke még egységet képez, nem? vagyis az utóbbi pár alkalommal már azt válaszolta, hogy -Li. (Mondjuk kicsin múlt, hogy nem Kínában fogant.) Annyira szeretem a beszédhangját, már amennyire egy-két szóból lehet hallani. Olyan kis cuki, nazális.
Na, és akkor legyen itt egy késő esti videó. A méhecske inkább szúnyog, cserébe ahányszor újranézzük, javítja egy jó mély Zzzzzz-zel. Ja, meg fürdés után volt, azért ilyen kis csapzott. A TB felé kiáradó szeretet viszont nagyon vicces, ügyesen meghúzza a határait. :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gem 2014.02.04. 13:48:53
Az előrajzolás és a neki rajzolás szerintem két külön dolog. Unokaöcséd nr.1-nak anno rengeteget rajzoltam elő, és óvónénitől a rajztagozatos osztályában őt tanító rajztanárig rengeteg dicséretet kapott a rajzai kreativitásáért meg a színhasználatáért meg a dinamizmusáért. Úgy egyébként összhatásban már nem olyan jók a rajzai, de pont a nem-sablon-rajzolásban elég jó (volt). Szóval ezen ne aggódj. A kisszamurájjal csak azért nem rajzolunk annyit, mert ahhoz öt másodpercnél többet kéne egy helyben ülni - nála csak az megy, ami ennyi időbe belefér.
Gem 2014.02.04. 13:49:37
orsó · http://vandorcirkusz.com 2014.02.05. 12:50:23
és milyen iszonyú cukor és ügyes és szép! azt kell mondjam, "majdnem" olyan tökéletes, mint az enyéim ;-)) csókoltatom azt az okos kis fejét.
Nyirati Rita 2014.02.07. 20:25:49
vackor1b 2014.02.08. 19:44:32
nux vomica 2014.02.09. 03:15:34
Tésasszony 2014.02.19. 13:17:13
Az a napszemüveg...gondolom elhagyhatatlan kellék. :-)
Utolsó kommentek