2015.05.14. 09:37
Élünk, úgy igazából
Az új tavasszal igazán jó időszak kezdődött, a rengeteg munka mellé egy csomó igazán jó program is társult (mondjuk én a spontán barátnőzéseket is imádom itt Bécsben, és alapvetően remekül elvagyok itthon, de azért nagyon élvezem, mikor kirángatnak innen).
Még áprilisban voltunk egy meglepetés-születésnapon, szerintem erről akkor nem írtam, pedig. Az egészben az volt a különleges, hogy 1. Magyarországon volt, 2. 3éves korom óta ismerem az ünnepeltet, és volt egy időszak, mikor egyátalán nem találkoztunk, de aztán kiderült, hogy felnőttként is tudunk mit mondani egymásnak 3. nem csak őt, hanem a családját is ismerem, és ők is ismernek minket, és a szüleit meg az öccsét pláne nem láttam 15 éve. +1. még rengeteg más, kis szál, ami összeköt minket, családi nyaralások, vacsorák, kirándulások, hogy az egyik tesóm is ott volt (sőt, részünkről ő szervezte), a dolgok, amik mostanában foglalkoztatnak minket és ezek a kis szálakat aznap este látni lehetett a levegőben, tisztára sürü meg fényes volt tőle minden. És persze Bécsben is van egy csomó barátom és ismerősöm, de mennyire különleges már, mikor valaki (aki nem az anyukád, apukád, tesód, stb) rád néz szeretettel, és azt mondja, hogy már kiskorodban is ilyen voltál! :)
Aztán május elején esküvőre mentünk Budapesten, illetve én hamarabb mentem, leadtam a kiscukrot a pesti nagymamáéknál és bementem a városba a lánybúcsúra. Aznap még dolgoztam, aztán a 3 óra utazás, nem volt túl sok kedvem az egészhez, konkrétan utáltam, ha TB apukája nem visz el kocsival, szerintem el is sírom magam. Aztán a kezdésnek ittam 3 koktélt két fekete teát, csomót nevettem, régi barátokkal találkoztam, magyarul beszéltem a magyarokkal, portugálul a portugálokkal, meg angolul mindenkivel, imádtam, hogy Budapesten vagyok, és éjjel kettőkor nagy szemekkel néztem a többiekre, akik fáradtak voltak és haza akartak menni. Egyébként ez a portugál vonatkozás nagyon viccesen sült el, mert a menyasszony első feladatával (hogy marcipánszíveket áruljon a Wesselényi utcában) pont egy mit sem sejtő, ott ácsorgó portugált talált meg, aki csak kapkodta a fejét, hogy honnan szabadult rá egy pesti romkocsma előtt kéttucat portugálul csicsergő nő. (később, egy másik helyen még dumáltam vele, na ettől is konkrétan megint húszévesnek éreztem magam, hogy egy bárban portugálul udvaroljanak kiabáljam túl a zenét), osztoztunk a Budapest iránti rajongásban, illetve a srác eléggé lehúzta Bécset, amit azért én (már) szeretek, de tény, hogy Bp kevésbe steril (és erről még fogok írni).
A kisunoka meg közben egészen jól viselte magát, elaludt és nem keltegette éjjel a nagymamát, ahogy engem szokott.
A nagypapa kivitt minket, meg egy másik unokát a lizsébe majálisozni, de engem tök ledöbbentett, hogy ez mennyire embertelen lett, olyan hangos zenével, hogy a kisjegenye öt perc várakozás után inkább nem ült fel a körhintára, csak menjünk innen. Voltak jó részek, és sétáltunk egy nagyot, de a vurstli nagy csalódás volt.
Aztán megjött Táltos Bandi, és szombaton nem éppen surlódásmentesen, de időben odaértünk az esküvőre a Mátyás-templomba. Voltak ilyen nagyon jó képek, mint egy magazinban, hogy a menyasszony nővére fonja a tavaszi napsütésben a templom előtt Lili haját, meg hogy a három koszorúslány körbeugrálja a várakozó násznépet, és rég nem látott ismerősök beszélgetnek. A pap meg lenyomta az egész szertartást két nyelven, elég menő volt (micsoda mázli, hogy Brazília erősen katolikus ország :)). Én az esküvőket egyébként igazán a lagzi miatt szeretem, a ritkán látott ismerősök, meg a tánc miatt, és az itt igazán jól sikerült, ők zenéltek, nagyon parádésan. Bandival táncoltunk egy csomót, és a kislábban is nagyon benne van a bugi, éjjel 1-ig le sem tudtuk lőni, akkor aztán inkább hazamentünk. Pedig akkor már több kislány aludt az összetolt székeken, nekem ez is annyira hozzátartozik egy lagzihoz, bár volt, aki azt mondta, hogy "nekem szerencsére nem voltak gyerekek az esküvőmön".
Egyébként a legjobb, legrégebbi barátnőm ment férjhez, csak ez valahogy már annyira személyes, hogy a blogban nem igazán tudok róla mit írni. DA, ölellek!
Aztán épp összeszedtük magunkat itthon egy kicsit (én közben voltam a szimpóziumon, és két munkás nap között ezerrel mostam a szennyest), és megint vonatoztunk Bp-re, aztán autóztunk Tokajba vizitúrázni.
De közben lejárt a blogra szánt idő, folyt köv, maradjatok velünk!! (ha bírjátok még kép nélkül a sok szöveget)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tá Titi 2015.05.26. 16:49:55
Csurran-csöppen...
Bár, T.L., szépen rajzol...
Lassan ír is.
- Az új tavasszal igazán jó időszak kezdődött ! -
Folyt köv.!.??
Utolsó kommentek