Egyedül vagyok a lakásban és olyan bejegyzést akartam írni (képekkel dokumentálva), hogy takarítok reggeltől estig de nem akarom kivívni családom nőtagjainak teljes utálatát, miszerint otthon soha semmit, itt meg mint a robot. Ami egyébként megállja a helyét, sőt én még ideologizálni is tudom.

Ehelyett jöjjön egy régi álmom bemutatása. Egyedül meginni annyi limonádét egymás után, amennyi csak belémfér. Gondoltam nem esem túlzásba és csak négy pohárral csináltam. Az 1,2 liter. Gondoltam ha egymás után iszom akkor elég kell legyen.

Az első pohár után olyan érzés mint amikor olyan növényt öntözünk amelyiknek már szikkadt a földje. Gyorsan beszívja a vizet,  nincs ideje még örülni se.

A második pohár olyasmi mint a tányéron a második palacsinta. Ezen már érezzük, hogy túrós vagy lekváros de még leköti figyelmünket az afölötti aggódás, hogy fejben már kiszámoltuk, hogy ha nem végzünk elég gyorsan akkor az asztalnál ülők előbb veszik el a harmadikat mint mi, és bizony az utolsó kettőnek már nem jut harmadik.

A harmadik pohár az igazi jutalomjáték. Mint aki a mekiben kétszer fizette be a párszázas ajánlatot, és a harmadik burgernél már nem az éhség miatt eszik és akkor felfedezi. Ebben van uborka???

A negyedik pohár csak azért kell, hogy megtapasztalhassuk azt a semmivel össze nem hasonlítható érzést mikor kigomboljuk a legfelső gombot : a desszertet talán már nem kellett volna. Áááh, dehogyneem. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.